Esti mese -A körtemag – népmese
ESTI MESE. Volt egyszer egy tolvaj. Lopott egy agyagedényt, de rajtacsípték, és tömlöcbe dugták. Azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna ki. Mondja hát az őrnek, hogy drága kincse van, ezt szeretné odaadni a királynak. Az őr még aznap a király színe elé vitte őt.
– Mi járatban vagy? – kérdezte a király.
– Drága kincsem van, felségednek szeretném adni. – Azzal előhúzott a zsebéből egy papírcsomagocskát, s a királynak adta.
A király kinyitja: – Hát ez?! Hiszen ez egy közönséges körtemag!
– Úgy van, körtemag – hagyta rá a tolvaj -, de nem akármilyen. Drága kincset ér: aki elülteti, aranykörtéket terem neki.
– S miért nem ültetted el te magad? – tudakolta a király.
– Mert tudd meg, csak becsületes ültetheti el, máskülönben a mag közönséges körtét terem. Tolvaj létemre én magam hiába is ültetném. Azért hoztam, mert tudom, felséged becsületes.
– Nem, én nem ültethetem el – mondta a király, mert kisfiú korában egyszer lopott a piacon.
A tolvaj felkínálta a magot a főkancellárnak.
– Nem ültethetem el – mondta a kancellár, mert őt meg gyakran megvesztegették.
A tolvaj felajánlotta a magot a főtábornoknak.
– Nem ültethetem el – mondotta a tábornok, mert mindig olyan hőstettekkel hencegett, melyeknél ott se volt.
Így ajánlgatta boldognak, boldogtalannak a körtemagot a tolvaj, hogy ültesse el, de senki se vállalkozott rá.
– No lám! – kacagott fel a furfangos tolvaj. – Tolvajok, sikkasztók vagytok mindahányan, de közületek egyet sem vetnek tömlöcbe! És én dutyiban üljek azért, mert egy agyagedényt loptam?
Erre már a király sem tudott válaszolni – inkább szabadon engedte.
