Egyszer s mindenkorra
SZERETET. „Ha megkérdezed, hányszor gondolok rád naponta, megmondom: EGYSZER. Mert egyszer, nagyon régen, egyszer csak megjelentél a fejemben… és azóta sem hagytad el.”
Ez nem egy ismétlődő gondolat. Ez nem megszállottság. Hanem a jelenléted, ami ott maradt, gyökeret vert bennem, anélkül, hogy engedélyt kértél volna rá. Belém költöztél anélkül, hogy éreztem volna, és a részem maradtál. A lelkem egy szegletében még mindig élsz. Az emlékek által lélegzel. Olyan pillanatokon keresztül, amelyeknek soha nem volt vége. Soha ki nem mondott szavakon keresztül.
Nem tudom, gondolsz-e még rám… Vagy hazudsz magadnak, hogy nem.
De én tudom.
Tudom, hogy valahol a lelkedben még mindig ott van egy részem. Egy gesztus, egy tekintet, egy érzelem, ami még mindig éget, még akkor is, ha megtanultál továbblépni.
Tudod, mi fáj a legjobban? Nem a hiány. Hanem az, hogy mindig magamban hordozlak, és nem mondhatom el senkinek. Csendben gondolok rád. Sírok könnyek nélkül. Engedély nélkül szeretlek.
És ez az igazi szerelem, talán…
Nem az, amelyik sikít. Nem az, amelyik követel. Hanem az, ami akkor is marad, amikor minden elveszettnek tűnik.
Az, amelyik egy emberben él… kettőnknek.
Szóval igen.
Ha megkérdezed, milyen gyakran gondolok rád…
a válasz egyszerű:
Egyszer. Mert te sosem mentél el.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
