Szeretlek, Te bolond!
SZERELEM. Hallottam ezt a furcsa felfogást, hogy egy nő, aki főz, mos és takarít… gyenge. Hogy ő nem „erőteljes”. Hogy a feminizmus azt jelenti, hogy nem csinálsz semmit ezekből, hogy rabszolgává válsz.
De tudod mit? Ez nem igaz. Egy nő mindezt nem azért teszi, mert muszáj. Hnem azért mert megteheti. Mert akarja. Mert szeret. A szerelemért tenni nem alsóbbrendűség. Hanem embernek lenni.
De te…
Te fogtad a kedvességet és a fegyvereddé tetted. Az egódat azzal fényezted, amit mások szeretetnek hívnak. A törődést gyengeséggé változtattad. A „mindent megérdemelsz” szlogent a faladra tetted, de nem olyanná, ami alapján élni tudsz.
Te, nárcisztikus, soha nem kerestél társat. Te egy imádót akartál. azt akartad, hogy mindenképpen szeressenek, de anélkül, hogy viszontszeretnél. Adni, imádni, de nem adni.
Összekeverted a tiszteletet a behódolással, az egyenlőséget az abszolút felsőbbrendűségeddel.
És mégis… itt a paradoxon.
Mert annak ellenére, hogy mindezt tudom…
nem tudok elmenni.
Megpróbáltam. Teljes elmémmel. Minden logikámmal. Azt mondtam magamnak, hogy mást érdemlek, hogy a szerelemnek nem szabadna így fájnia.
De nem tudtam.
Szóval, tudod mit, nárcisztikus?
Nem akarok elszakadni tőled. És nem érdekel, hogy nem teszel jót nekem. Mert – a fenébe is – rosszabbul járok a gonoszságod nélkül.
Te vagy a kedvenc káoszom. A vihar, ami összetör, de mégis életben tart.
Te vagy az az édes méreg, amit nyitott szemmel iszom.
Szóval igen…
Szeretlek, Te bolond.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
