A hamis ember és a hit tükre
ÉLET. „Szeretem Istent. Szeretem Jézust. Minden vasárnap templomba járok.” Így kezdik sokan a gyónásukat. De amint kilépnek a templomból, lekerül a maszk: haragszanak a szomszédjukra, mert nem állította fel a kerítést oda, ahová kellett volna, pletykálnak, hogy tíz óra után zajt csapott, irigyelik, mert szebb autója van vagy több pénze. És „a nagylelkűség csúcspontjaként” minden egyes fillért megjegyeznek, amit adtak, hogy később azt mondhassák: „Nézd, én jót tettem veled, te pedig nem viszonoztad.”
Ez nem szeretet, és biztosan nem is igazi hit – csak színjáték, hamis jámborság.
A Bibliát nem azért írták, hogy olvassák, hanem hogy éljék. A képmutató azzal dicsekszik, hogy kívülről tudja, de nem engedi, hogy megváltoztassa az életét. Így csak maszkot visel: kívülről jámbor arcot, de belülről szeretet nélküli lelket.
Jézus azonban egyértelműen azt mondta:
„De szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva cserébe. Akkor nagy lesz a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek; mert Ő jóságos a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.” (Lukács 6:35)
Amikor kórházban voltam, találkoztam egy nővel, aki egy beteget ápolt. Teljesen odaadóan gondoskodott arról a személyről, Istenbe vetett hittel. Évekkel később ugyanaz a személy a kollégám lett. Ugyanaz a különleges lélek, ugyanaz a személy, aki SEMMIT sem vár cserébe. És akkor… eszembe jutott…
Az igazi hit nem csak vasárnap látható, a templom falai között. Látható hétfő reggel, amikor úgy döntesz, hogy nem ítéled meg a körülötted lévőket. Látható kedden, amikor segítesz anélkül, hogy hálát várnál. Látható szerdán, amikor megbocsátasz egy hibát, amit mások nem bocsátanának meg. Látható pénteken, amikor úgy döntesz, hogy megáldod azt, aki rosszat mondott rólad.
Az Isten iránti igaz szeretet nem abban mérhető, hogy hányszor ismételed az imádságokat, hanem abban, hogy hány haragot engedsz el a szívedből. Nem az alapján, hogy hány prédikációt hallgatsz, hanem az alapján, hogy hányszor választod a hallgatást a ítélkezés helyett. Nem az alapján, hogy hányszor keresztet vetesz, hanem az alapján, hogy hányszor viseled mások terheit.
Ezért az a kérdés, amely mindenkinek a lelkiismeretében égnie kell, egyszerű és közvetlen marad:
Miért olvasod a Bibliát?
Hogy emlékezz rá?
Vagy hogy élj vele?
Mert végül Isten nem azt fogja megkérdezni, hány verset tudtál fejből, hanem hányat éltél meg igazán.
TUDOD, KI VAGY! ÉS ANNYIRA KÖSZÖNJÜK, AMENNYIRE CSAK TUDUNK, DE BIZTOS LEHETSZ BENNE, HOGY AZ, AKI IGAZÁN MEGKÖSZÖNI NEKED, ISTEN LESZ!
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
