A hiányról, ami megmarad
SZERETET. Az érzelmi önfegyelem egyik legnehezebb formája, ha rákényszeríted magad arra, hogy ne beszélgess egy olyan emberrel, akivel korábban hónapokon át minden nap beszéltél…. Nem azért, mert hiányzik maga a beszélgetés, hanem mert az a személy egyfajta otthonná vált. És amikor elveszíted ezt az „otthont”, elveszettnek találod magad – a világban, önmagadban, a fájó csendekben.
Azt mondják, az igaz szerelem nem arról szól, hogy találsz valakit, akivel együtt tudsz élni. Hanem arról, hogy találsz valakit, aki nélkül nem tudsz élni. És akkor a kínzó kérdés nem az, hogy „hogyan folytassam?”, hanem az, hogy „hogyan tanuljak meg lélegezni a távollétedben?”.
A rutin megszakad. A mosolyok elhalványulnak. A telefon már nem csörög a megszokott időben. A „jó reggelt” vagy „jó éjszakát” üzenet már nem jelenik meg a képernyőn. Senki sem hív, hogy elmondja, milyen volt a napja, hogy megkérdezze, milyen volt a tiéd… Senki sem kérdezi többé, hogy jól vagy-e….. És minden újabb csend olyan, mint egy régi pofon a már térdre rogyott léleknek. Megtanulod befogni a szádat, amikor azt akartad mondani, hogy „hiányzol”. Kényszeríted magad, hogy ne írj, még akkor is, ha a kezed reflexszerűen a képernyőre megy. Mert az értelem tudja, mit döntött… de a szív? A szív nem ismeri a logikát.
És nem, nem tanulsz meg élni az ember nélkül. Csak megtanulsz nélküle élni. Megtanulsz együtt élni a visszhanggal, a hiányával, az ürességgel, ami nem tölt be, csak ott ül valahol a csöndes sarkodban. És egy nap, anélkül, hogy észrevennéd, megtanulsz újra mosolyogni. Nem azért, mert már nem fáj, hanem mert elkezded elfogadni, hogy még ha fáj is… akkor is élned kell.
Vannak emberek, akiket nem lehet pótolni. Egy életben nem jelennek meg kétszer. De akaratlanul is megtanítanak egy fájdalmas leckére: az élet nélkülük is megy tovább. Talán üresebben, talán szomorúbban, de folytatódik.
És egy nap talán még arra is találsz bátorságot, hogy abbahagyd a szenvedést… és azt mondd magadnak: „Túléltem”.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
