A jellem tükre

LIFE. „Nem az bánt, amit velem teszel. Hanem az szomorít el, hogy pontosan tudod: ha én tenném ugyanezt veled, te lennél az első, aki megsértődne.”

Van valami, ami nagyon sokat elárul egy emberről. Nem az, ahogyan másokat megítél, hanem az, ahogyan reagál, amikor pontosan ugyanabban a bánásmódban részesül, amelyet ő maga tanúsít másokkal szemben.

Nem az bánt, amit teszel. Mindenki maga dönti el, hogyan viselkedik, és ez az ő jelleméről árulkodik, nem az enyémről. Ami azonban elgondolkodtat, az az, hogy te azonnal megsértődnél, ha én ugyanúgy bánnék veled, ahogyan te bánsz velem.

Könnyű tiszteletet, őszinteséget, hűséget vagy kedvességet elvárni. Sokkal nehezebb azonban előbb megadni ezeket, mielőtt számon kérnénk másokon. Gyakran kettős mércét alkalmazunk: egyet önmagunkkal, egy másikat másokkal szemben. Saját hibáinkra mindig találunk mentséget, de ugyanazokat a hibákat másoknak már nem bocsátjuk meg.

Mielőtt bírálnál valakit, kérdezd meg magadtól: elfogadnád-e, ha téged is ugyanígy kezelnének? Mielőtt megbántanál valakit, gondold végig, mennyire fájna neked, ha a másik helyében lennél. Mielőtt pedig elvárásokat támasztanál, nézz őszintén tükörbe, és vizsgáld meg, hogy te magad azt nyújtod-e, amit másoktól elvársz.

A világ sokkal jobb hely lenne, ha mindannyian egy egyszerű szabály szerint élnénk: ne tegyünk másokkal olyat, amit mi magunk sem tudnánk elviselni, ha velünk tennék.

Mert végső soron egy ember jelleme nem abban mutatkozik meg, hogy mit követel másoktól, hanem abban, hogy ő maga mit hajlandó adni.