A ma ajándék. A holnap csak egy remény.
ÉLET. Mi lenne, ha megtanulnánk, csak egy pillanatra, álarcok, páncélok, lehetetlen elvárások nélkül tekinteni az életre?ha feladnánk az állandó küzdelmet, hogy „legyen”, és visszatérnénk a „lenni” egyszerű öröméhez?
Akkor rájönnénk, hogy nem a hatalom, a gazdagság vagy a hírnév adja létünk értékét, hanem az apró, látszólag jelentéktelen pillanatok, amelyek együttesen értelmet adnak az életnek.
Egy csendes kávé egy szerettünkkel. Egy váratlan üzenet egy régi baráttól. Egy szívből jövő, gondtalan és ok nélküli nevetés.
Az igazi gazdagságot nem számlákban mérik, hanem az emlékekben, amelyeket létrehozunk, a szeretetben, amelyet mérték nélkül adunk. A kedvességben, amit akkor is hagyunk áradni magunkból, amikor a világ méltatlannak tűnik.
Hányszor felejtettük el élvezni a jelent, a bizonytalan holnapot hajszolva? Hányszor tettük szünetre a szeretetet, a nevetést, a megbocsátást, várva a tökéletes pillanatra, amely talán soha nem jön el?
Az élet nem a tökéletességhez vezető út, hanem a hitelességhez vezető út. Leckék sorozata arról, hogyan legyünk kedvesebbek, türelmesebbek, élőbbek.
Megtanítottuk magunkat arra, hogy csak akkor bocsássunk meg, ha veszítünk, hogy csak akkor szeressünk, ha már túl késő, hogy csak akkor értékeljünk, ha már nincs több. De milyen csodálatos lenne, ha mindezt most tanulnánk meg, amíg a szívünk még dobog, amíg a kezünk még érintkezhet, amíg a hangunk még kimondhatja a „szeretlek” szót?
A születés és a halál között van egy rövid ablak, amit ÉLETnek hívnak. Egy megismételhetetlen lehetőség arra, hogy azzá váljunk, akik valójában vagyunk: szeretet mozgásban, remény virágzásban, fény keresésben.
Éljetek hát bátran! Légy nagylelkű a mosolyoddal, nagylelkű az időddel, nyitott a szereteteddel. Légy az ok, amiért valaki újra hisz az emberek jóságában.
És amikor egy nap lehunyod a szemed, tudd, hogy éltél – nem vártad, hogy az élet elmúljon. Mert a jelen, és csakis a jelen a valódi. És ez a legnagyobb ajándék, amit valaha is kaptál.
