A szobrász – 8.rész
LOVE. A szobrász továbbra is csendben nézte. A története kissé meghatotta. A völgyből George hangja hallatszott.
– Hé, szobrász, megérkeztem!
– Most megyek le – mondta.
Felállt, és a lányhoz fordult:
– Elnézést, le kell pakolnom a munkához szükséges anyagokat.
– Kérem – mondta a lány nyugodtan.
Lement a partra, és elkezdtek kirakni. Amikor végeztek, visszatértek a teraszra.
„George, bemutatom Cristinát. A tenger hozta ide tegnap este” – mondta mosolyogva.
„Igen, tudom, hogy a tengernek jó ízlése van” – mondta George nevetve.
A lány is nevetett, kristálytiszta nevetésével.
– Igen, kissé erőszakosan hozott, hogy úgy mondjam… de hozott.
– Láttam a hajótörött halászhajót, és azon gondolkodtam, hogy vajon valaki megmenekült-e a hajótörésből. Hogy sikerült így „megakasztani” a sziklák között? – kérdezte George.
– Nem nagyon erőltettem – válaszolta a lány ugyanolyan tréfás hangon. A tegnap esti vihar teljesen összezavart… szerencsére a barátod megmentett.
— Úgy tűnik, segítségre van szükséged — mondta George. Majd én megbeszélem a szobrászzal, és valahogy megoldjuk.
— Nem tudom, hogyan köszönjem meg — mondta a lány. Pont ezt akartam kérni tőled.
A lány bement a házba, hogy készítsen két kávét. A két férfi kint maradt.
— Este elküldöm Victort a hajóért. Megegyeztek az árban, mondta George.
— Nagyon köszönöm, válaszolta a szobrász. Mondd meg a lánynak, hogy sajnálom, de nincs időm kávézni. Sürgős megrendelést kell kiszállítanom.
– Ne aggódj, beszélek Victorral, amint a kikötőbe érek – válaszolta George.
George elment, Cristina pedig kijött a kávéval.
– Elment… és nem tudtam beszélni vele…
– Ne aggódj, beszéltem vele. Este valaki eljön, hogy elvigye a hajót javításra.
— Akkor talán megbeszélhetjük, hogy szállást is találjon nekem. Nem akarok tovább zavarni.
— Ha akarod, nálam maradhat. A ház nagy, és van elég helyem. Van egy szobám saját fürdőszobával, így minden kényelmedet biztosíthatom.
— Nagyon köszönöm. Ha nem bánod, örülnék neki. Nem szeretnék olyan helyen lakni, ahol nem ismerek senkit. Téged… már ismerlek, hogy úgy mondjam. Vagy legalábbis úgy érzem, mosolygott.
A szobrász mosolygott, és elment előkészíteni a szobát. A nő pedig nekilátott a főzésnek. Csábító illat töltötte be az egész szobát. A szobrász befejezte a szoba rendezését, és kiment, a konyha ajtajából nézte őt. Főzött és csodálatos hangon énekelt. A lófarokba kötött haja gyermeki megjelenést kölcsönzött neki. „Milyen gyönyörű lehet…” gondolta.
Kiment a teraszra, és várta Victor érkezését. Dél felé megérkezett. Felment a teraszra, és elmondta a szobrásznak, hogy George küldte a kis csónakért. Pár percig beszélgettek, majd Victor a csónakot a hajójához kötötte, és lassan elindult a kikötő felé.
„Kész”, mondta a szobrász. „Ezt is megoldottuk. Most már ehetünk és pihenhetünk. Az elmúlt éjszaka nem volt a legkönnyebb.
A napok teltek, az éjszakák is. Az élet szépen haladt tovább. Ő a műhelyében faragott, ő pedig a házzal és a háztartással foglalkozott.
Öt nap múlva, egy este, a szobrász rájött, hogy már nem álmodott róla. Semmi jel… Talán megharagudott? De ez az ő döntése volt… Elaludt, kissé elgondolkodva.
Reggel felé álmában hallotta: „Gyere ki most, és megkapod a választ arra, ami foglalkoztat!”
Hirtelen felkelt és kiment a teraszra. Cristina a szobor előtt állt és mereven nézte. Amikor meghallotta, megfordult és mosolyogva felé indult. A nap mögötte kelt fel, és úgy tűnt, mintha a szobor leszállt volna a talapzatáról és felé tartana… Könnyedén lépdelt, mintha lebegne. Képe összeolvadt a szoboréval, és egyre inkább úgy tűnt, mintha éppen abból lépett volna ki.
A szobrász elbűvölten nézte, és halkan mondta:
— Tehát… TE VAGY AZ!
Mozdulatlanul állt, mintha nem akarta volna megtörni a varázst.
— Tehát te vagy az… – ismételte.
Cristina kristálytiszta hangja felébresztette álmélkodásából:
– Igen, én vagyok. Ki szeretnél, hogy legyen? Vagy… tartasz még valakit titokban a szigeten? – mondta nevetve.
A szobrász is elmosolyodott.
– Gyere, igyunk meg a reggeli kávénkat és együnk valamit. Ma sok dolgom van. Be kell fejeznem néhány munkát.
– Folytatjuk –
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
