Árpád-házi Szent Margit – az önfeláldozás, hit és béke szentje
ÜNNEP. Árpád-házi Szent Margit élete és példája ma is időtálló üzenetet hordoz: a hit, az önfeláldozás és a szeretet ereje képes átalakítani nemcsak egy ember, hanem egy egész nemzet sorsát. A magyar történelem egyik legkiemelkedőbb szentje 1242-ben született a dalmáciai Spalatóban, a tatárjárás elől menekülő királyi család gyermekeként.
Szülei, IV. Béla király és Laszkarisz Mária, fogadalmat tettek: ha az ország megmenekül a pusztítástól, lányukat teljes egészében Isten szolgálatába ajánlják. Ígéretüket be is váltották. Margit már hároméves korától a domonkos apácák nevelésében részesült Veszprémben, majd tízévesen a Nyulak szigetére – a mai Margit-szigetre – került, ahol örök fogadalmat tett.
Fiatal kora ellenére rendkívüli lelki érettségről tett tanúbizonyságot. Mély vallásosság, tudásszomj és alázat jellemezte. Nem válogatott a munkák között, a legalantasabb feladatokat is örömmel végezte el. Betegápolással, böjttel, imával és önmegtagadással élte mindennapjait. A dinasztikus házassági ajánlatokat sorra visszautasította, mert életét teljes egészében Istennek szentelte.
Margit számára a keresztény szeretet gyakorlása nem elmélet volt, hanem mindennapi cselekedet. Nemcsak saját lelki fejlődésére figyelt, hanem a családja és az ország békéjéért is imádkozott, sokszor közvetítő szerepet vállalva viszályok idején.
A kemény vezeklő életmód, a sok munka és a családját ért tragédiák azonban legyengítették szervezetét. Súlyos betegség után, tizenkét napnyi szenvedést követően 1271. január 18-án halt meg a Nyulak szigeti kolostorban. Halálát követően hamar elterjedt szentségének híre.
Szentté avatásának folyamata évszázadokon át húzódott. Bár már testvére, V. István király kezdeményezte az eljárást, végül csak 1943. november 19-én avatta szentté XII. Piusz pápa. Földi maradványai ma is a Margit-szigeten nyugszanak, ahol egy vörös márványlap jelzi sírját.
Árpád-házi Szent Margit nemcsak a magyar történelem, hanem az egyetemes keresztény kultúra egyik kiemelkedő alakja. Élete arról tanúskodik, hogy a legnagyobb erő nem a hatalomban, hanem az alázatban, a szeretetben és az önzetlen szolgálatban rejlik.
