Augusztus 11. – Fiú és lány napja: a feltétel nélküli szeretet napja
A NAP ESEMÉNYE. Ma, augusztus 11-én van a Fiú és a Lány napja – egy jelentőségteljes ünnep. Ez az a nap, amikor eszünkbe jut, milyen szerencsések vagyunk, hogy gyermekeink vannak az életünkben, akár még fiatalok, akik nevetéssel és kíváncsisággal töltik meg otthonunkat, akár már felnőttek, saját élettel és álmokkal, de mindig a részünk.
Ez a nap nemcsak a gyermekekről szól, hanem a családon belül kialakuló kötelékekről is. Ez az az időszak, amikor rájövünk, hogy a család nem csak a vérről szól, hanem a szívről is. Azokról az emberekről van szó, akik támogatnak, szeretnek, megbocsátanak és elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk.
A szülők számára nincs nagyobb ajándék, mint a gyermekek jelenléte az életükben. És bármennyire is felnőttek leszünk, a szüleink számára mindig azok a gyerekek maradunk, akik egykor megtanulták az első lépéseket, kimondták az első szavakat, és ölelést kértek, mert „így érzik magukat biztonságban”.
A mai nap arról szól, hogy hálát adjunk minden együtt töltött pillanatért, a megtanult leckékért és a szeretetért, amely akkor is összetart minket, amikor a távolságok nagynak tűnnek. Arról szól, hogy egy pillanatra megálljunk a mindennapi nyüzsgésből, és hálával tekintsünk gyermekeinkre – vagy szüleinkre -.
Lehet, hogy nem mindig mondjuk elég gyakran, hogy „szeretlek” vagy „köszönöm”, de ez a nap tökéletes alkalom erre. Hogy üzenjünk, meglátogassunk, megöleljünk, és emlékezzünk arra, hogy az életet nem dolgokban, hanem pillanatokban és emberekben mérik.
A család az, ahová mindig visszatérünk, függetlenül attól, hogy milyen messzire jutottunk. Ez a mi biztonságos kikötőnk, az a hely, ahol feltétel nélkül elfogadnak minket. A fiú- és lánynap pedig arra emlékeztet bennünket, hogy mindenen túl, amink van, a szülők és gyermekek közötti szeretet a legértékesebb ajándék, amit kaphatunk vagy adhatunk.
Ünnepeljünk hát ma. Ünnepeljük a nevetést, a könnyeket, az öleléseket és a történeteket, amelyek formáltak minket. Mondjuk ki visszafogottság nélkül, hogy „szeretlek”, és legyünk hálásak, hogy van, akit átölelhetünk. Mert egy nap ezek a pillanatok emlékké válnak – és rá fogunk jönni, hogy ezek voltak életünk legszebb pillanatai.
