Az édesanyák már csak ilyenek… és a világnak gyakrabban kellene hallgatnia rájuk
SZERETET. Egy anya nem azért mondja, hogy „ne dohányozz” vagy „ne igyál”, hogy elrontsa a szórakozásodat.Nem akarja irányítani az életedet.
Csak azt akarja, hogy túléld őt. Élvezd a hosszú, egészséges éveket, amik neki talán nem adatott meg. Látni akarja, ahogy megöregszel, nem pedig csendben gyertyát gyújtani.
Amikor egy anyuka azt mondja neked, hogy valaki nem jó neked, az nem féltékenységből vagy merevségből történik. Azért teszi, mert érzi azt, amit te nem látsz. Egy anya megérzése élesebb minden radarnál. Elég régóta él ahhoz, hogy tudja, milyen egy hamis tekintet, egy mérgezett mosoly, egy olyan szeretet, ami jobban fáj, mint amennyire gyógyít. És nem bírná elviselni, ha némán sírnál, ahogyan talán ő maga is sírt egyszer.
Amikor egy anya tízszer is felhív téged, és üzeneteket hagy neked, nem azért teszi, hogy a magánéletedbe hatoljon. Ez nem egy megszállott bejelentkezés. Hanem a lelke, amely addig nem tud elaludni, amíg nem mondod: „Jól vagyok, anya. Itthon vagyok.” Mert ez az „otthon” biztonságot jelent, és számára az egész élete egyetlen dologról szól: hogy te jól vagy.
Egy anya soha nem fog drága ajándékokat kérni tőled. Nincs szüksége minden nap virágra. Neki csak arra van szüksége, hogy tudja, hogy mindazokon a dolgokon túl, amiket ő szeretne neked – egy könnyebb, szebb, gondtalanabb életet -, valóban boldog vagy.
Az édesanyák már csak ilyenek…
Néha félrevezetettek, de mindig okkal.
Túlságosan rámenősek, de soha nem szeretet nélkül.
Fáradhatatlanok, még akkor is, ha a lelkük térden áll.És mégis, a legtöbbször csak akkor kezdjük el igazán megérteni őket, amikor már nincsenek az életünkben.
Hogy érezzük őket. Hiányozni fognak, mint a levegő.
Ha anyukád még él, hívd fel most. Látogasd meg. Hallgassa meg. Vigyél neki virágot, amíg még érzi az illatát. Tartsd a karjaidban, amíg még képes meleg mosollyal válaszolni. Mert azután… a sírra helyezett virágoknak nincs színe. Nem hoznak többé örömet. És nem érzed az illatukat. Csak a hiányérzet marad.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
