BMW E36 – A kilencvenes évek bajor huligánja, aki még ma is odaver
AUTÓ.
Ha a BMW E36 beszélni tudna, valószínűleg azt mondaná: „Testvér, tartsd a sört, mutatom, hogy kell kanyarodni.” Ez a vas nem kérdez, csak megy és közben olyan hangot ad, amitől a szomszéd kutya két napig nem mer ugatni. A 90-es években az E36 volt az a kocsi, amit mindenki akart. Nem véletlen: sorhatos motorjai (320i-től egészen a 328i-ig) 150–193 lóerő között adtak le annyi erőt, hogy az ember hátsó gumijai életük legszebb napját éljék. A 320i például egy 2.0 literes, hat hengeres motorral szerelt verzió volt, igazi arany középút, míg a 328i már 2.8 literes lökettérfogatával és 193 lóerejével a „komoly játékosok” választása lett. Mindegyikben közös, hogy hátsókerekes, kézi váltós, és szereti, ha dolgoztatják. Aki pedig az M3-as verziót hajtja (286–321 lóerő), az pontosan tudja, milyen érzés, amikor a bajor gép tényleg letépi az aszfaltot. Az E36 nem egy steril modern autó. Nincs benne száz szenzor, ami leordítja a fejed, ha gyorsan mész, csak te, a kormány, és az a csodás, analóg érzés, amit ma már egyre nehezebb megtalálni. Ez nem egy „gombnyomásra driftelő” villanyautó ez munka. De pont ettől szép. És igen, az E36 mára igazi legenda lett. Lehet, hogy a kora miatt néha válogatós a hidegindításnál, de ha egyszer beindul, garantáltan jobb kedvre derít, mint egy dupla presszó és egy napsütéses hétvége együtt.
