Egy hatalmas kráter jelent meg nemrég a Holdon anélkül, hogy bárki is megfigyelte volna a becsapódás pillanatát.

CSILLAGÁSZAT. A NASA egyik szondája egy új krátert fedezett fel a Hold felszínén, amelynek átmérője körülbelül 222 méter. A becsapódás 2024-ben történt, de a Földről működő teleszkópok nem rögzítették, és egészen addig észrevétlen maradt, amíg össze nem hasonlították az űrből készített felvételeket.

A krátert a Lunar Reconnaissance Orbiter nevű szonda segítségével azonosították, amely 2009-es felbocsátása óta fényképezi a Hold felszínét. A kutatók összehasonlították a korábbi felvételeket a 2025 végén készített képekkel, és jelentős változást figyeltek meg a felszín domborzatában.

Az új képződmény becsült mélysége 43 méter, és valószínűleg egy aszteroida vagy üstökös egy darabjának becsapódása hozta létre. Az ütközés következtében kilökődött anyagok több mint 100 kilométeres területen szóródtak szét.

Az esemény egy körülbelül hat kilométer széles hideg területet is létrehozott. A tudósok úgy vélik, hogy a becsapódás ereje fellazította a holdfelszín felső talajrétegét, ezáltal megváltoztatva azt, ahogyan az felhalmozza és leadja a hőt.

A krátert az amerikai kutatóról, Thomas McGetchinről nevezték el. A becslések szerint egy ekkora méretű becsapódás körülbelül 132 évente egyszer történik a Holdon.

A felfedezés a jövőbeli holdbázisok szempontjából is fontos. A kutatók azt próbálják meghatározni, hogy mely területeken lehetne létesítményeket és menedékhelyeket építeni anélkül, hogy az űrhajósokat szükségtelenül kitennék a meteoritok jelentette veszélynek. A tanulmány ugyanakkor azt is megmutatja, hogy az Apollo-küldetések által hátrahagyott nyomok sem maradnak érintetlenek örökké, mivel a Hold felszínét az ilyen becsapódások folyamatosan alakítják.