Fotó: Chiruță Melinda

Egy kapu, egy történet, egy jövőkép – ezért áll székelykapu a Sapientiánál

KULTÚRA. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusára vezető sétányon egy ideje már székelykapu fogadja az arra járókat. De vajon honnan került oda, miért éppen ezt a kaput választották, és milyen elképzelés húzódik meg a felállítása mögött? Dr. Horobeț Emil dékánhelyettessel beszélgettünk a különleges kezdeményezésről, amely a 25 éves jubileumon túl az egyetem jövőjéről is szól.

Egy gyermekkori emlékből született az ötlet

Aki az elmúlt hetekben a Sapientia EMTE marosvásárhelyi campusán járt, bizonyára észrevette az egyetemhez vezető sétányon felállított székelykaput. Az új látványosság az intézmény fennállásának 25. évfordulója alkalmából került a helyére, története azonban jóval korábban kezdődött.

Horobeț Emil, a Marosvásárhelyi Kar dékánhelyettese elmondta, hogy a székelykapu felállításának gondolata már másfél-két évvel ezelőtt megfogalmazódott benne. Akkoriban az egyetem közelgő jubileumáról és az ünnepség megszervezéséről egyeztettek.

A Sapientia egyetemnapjait minden évben más-más karon rendezik meg, és már korábban tudni lehetett, hogy a 25. évforduló központi ünnepségének a Marosvásárhelyi Kar ad majd otthont. Az intézmény vezetősége olyan maradandó emléket szeretett volna állítani, amely méltó a negyedszázados jubileumhoz, ugyanakkor hosszabb távon is jelentőséggel bír.

Az ötlet megszületésében Horobeț Emil személyes élményei is meghatározó szerepet játszottak. Székelyudvarhelyi származásúként gyermekkorától jól ismeri az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapusort. Ennek látványa inspirálta arra, hogy valami hasonlót álmodjon meg a Sapientia számára is.

Mi lenne, ha az egyetemhez vezető sétányon is kapuk sorakoznának, amelyek az intézmény jelentős évfordulóinak állítanak emléket?

Az elképzelés szerint akár minden negyedszázadban újabb székelykapu kerülhetne a sétányra. Így az évtizedek, sőt évszázadok múlásával egy olyan kapusor alakulhatna ki, amely az egyetem történetét és folyamatos fejlődését jelképezné.

A kezdeményezés tehát nem csupán a jelennek szól. Egy olyan intézmény jövőjébe vetett hitet is kifejez, amelynek alapítói és jelenlegi vezetői hosszú távon, akár évszázadokban gondolkodnak.

Fotó: Jakab-Farkas László

Nem új kaput készítettek, hanem megmentettek egy régit

A történet egyik legérdekesebb részlete, hogy a Sapientia előtt álló székelykapu nem kifejezetten az egyetem számára készült.

A kapusor kialakításának gondolatát Horobeț Emil vetette fel, a megvalósítás során azonban dr. Domokos József egyetemi docens, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karának dékánja egy másik fontos szemponttal egészítette ki az elképzelést.

A dékán javaslata az volt, hogy új székelykapu faragtatása helyett egy már létező, megmentésre váró kaput keressenek, amelyet restaurálva az egyetem területén állíthatnak fel.

Így a jubileumi emlékállítás egyúttal értékmentéssé is válhatott.

Olyan székelykaput kerestek, amelyet már lebontottak, vagy amely lebontás előtt állt, ugyanakkor művészi értéke miatt érdemes volt megőrizni az utókor számára.

A választás végül egy 1977-ben készült, Nyárádremetéről származó székelykapura esett.

Bár ennél jóval régebbi kapuk is szóba kerültek, az idő rövidsége meghatározó szempontnak bizonyult. Horobeț Emil elmondása szerint egy százéves kapu szakszerű restaurálása akár fél évet vagy egy teljes évet is igénybe vehet. A jubileumi ünnepségig azonban ennél lényegesen kevesebb idő állt rendelkezésre.

Ezért olyan kaput kellett választaniuk, amelynek felújítása és felállítása a rendelkezésre álló idő alatt megvalósítható volt.

A most felavatott székelykapu így kettős jelentést hordoz: egyszerre állít emléket a Sapientia első 25 évének, és őriz meg egy darabot a székely épített örökségből.

A dékánhelyettes megerősítette, hogy szeretnék folytatni a kezdeményezést. A következő kapu felállításának időpontja egyelőre nincs eldöntve, de a tapasztalatok birtokában a jövőben már hosszabb felkészülési idővel tervezhetnek, akár régebbi, összetettebb restaurálást igénylő kapuk megmentését is vállalva.

Huszonöt év alatt biztos helyet vívott ki magának a Sapientia

A székelykapu történetéről beszélgetve óhatatlanul felmerült a kérdés: mit jelent az elmúlt 25 év a Sapientia számára, és milyen eredményeket sikerült elérnie az intézménynek?

Horobeț Emil szerint az egyik legfontosabb eredmény, hogy az egyetem mára stabil szereplőjévé vált az erdélyi magyar felsőoktatásnak.

Az alapítás utáni időszakban az intézménynek meg kellett találnia a helyét az oktatási rendszerben. Fokozatosan bővült a képzési kínálat, kiépült az oktatói közösség, és biztosítani kellett a hallgatói létszám hosszú távú stabilitását.

A dékánhelyettes úgy látja, hogy ez a folyamat mára sikeresen lezajlott. A Sapientia már nem újonnan létrehozott intézményként keresi a helyét, hanem olyan egyetemként működik, amelynek kialakult rendszere, közössége és története van.

Különösen beszédesnek tartja azt a tényt, hogy a jelenlegi hallgatók jelentős része már olyan időszakban született, amikor a Sapientia létezett. Számukra az egyetem jelenléte természetes, és talán nehéz is elképzelniük azt az időszakot, amikor még nem állt rendelkezésre ez a felsőoktatási lehetőség.

Horobeț Emil tizenegy éve dolgozik a Sapientián, így elsősorban az elmúlt évtized fejlődéséről tud személyes tapasztalatai alapján beszámolni. Mint elmondta, a Marosvásárhelyi Kar esetében is kiemelt cél volt a hallgatói létszám stabilizálása, valamint a működés gazdasági alapjainak megerősítése.

Fotó: Jakab-Farkas László

Energiafüggetlenség és doktori képzések: a következő évek kihívásai

A dékánhelyettes az elmúlt évek eredményei közül külön kiemelte a napelempark megvalósítását, amelyre személy szerint is büszke.

Vezetői munkájában fontos célkitűzésnek tekinti a kar gazdasági működésének megszilárdítását és a fenntartási költségek csökkentését.

Ennek egyik meghatározó eleme az energiafüggetlenség növelése.

A napelempark létrehozása ebbe az irányba tett jelentős lépés volt, a következő időszakban pedig a hőenergia területén is szeretnének előrelépni.

A cél az, hogy az egyetem minél kevésbé függjön a külső energiaforrásoktól, és hosszú távon csökkenteni tudja működési kiadásait.

A jövő másik fontos iránya a doktori képzések fejlesztése.

A Sapientiának már van doktori iskolája, de Horobeț Emil szerint további doktori iskolák létrehozására is szükség lenne.

Ez nemcsak az egyetem tudományos tevékenységét erősítené, hanem az oktatói utánpótlás biztosításához is hozzájárulna. A megfelelően képzett fiatal szakemberek bevonása ugyanis alapvető feltétele annak, hogy az intézmény hosszú távon is megőrizhesse stabilitását és fejlődőképességét.

Fiatalos lendület vagy negyedszázados hagyomány? A kettő együtt is működhet

A Sapientia alapítása óta gyakran hangsúlyozta fiatalos, lendületes jellegét és családias légkörét. Huszonöt év elteltével azonban már saját története, hagyományai és jelentős eredményei is vannak.

Felmerül tehát a kérdés, hogy a következő hallgatói nemzedékeket továbbra is a fiatalos egyetemi közeggel szeretnék megszólítani, vagy egyre nagyobb hangsúlyt kap az intézmény múltja és stabilitása.

Horobeț Emil szerint a két szempont egyáltalán nem zárja ki egymást.

A dékánhelyettes szerint a Sapientiára jellemző dinamizmus és családias légkör továbbra is megmaradt, és ezek megőrzésére a jövőben is figyelni kell.

Ugyanakkor ma már az intézmény stabilitása is fontos érv lehet a továbbtanulás előtt álló fiatalok számára, a Sapientia ugyanis immár 25 éve bizonyítja, hogy tartós és megbízható szereplője az erdélyi magyar felsőoktatásnak.

Bár egy egyetem életében a negyedszázad még viszonylag rövid időnek számít, különösen a több száz éves múltra visszatekintő intézményekhez képest, a Sapientia számára ez az időszak elegendő volt ahhoz, hogy biztos alapokat teremtsen a következő évtizedek fejlődéséhez.

Egy kapu, amelyen még sok nemzedék áthaladhat

A Sapientia marosvásárhelyi campusán felállított székelykapu tehát jóval több egyszerű jubileumi emléknél.

Egyszerre jelképezi a kulturális örökség megőrzését, az egyetem elmúlt 25 évének eredményeit és azt a hosszú távú gondolkodást, amelyre az intézmény jövője épülhet.

A kapu ma még önmagában áll az egyetemhez vezető sétányon. Az elképzelések szerint azonban idővel újabbak követhetik, és minden egyes kapu az intézmény történetének egy újabb fejezetét őrizheti majd.

Ahogyan az Orbán Balázs sírjához vezető székelykapusor generációk számára vált ismerős és jelentéssel teli látvánnyá, úgy válhat egyszer a Sapientia kapusora is a marosvásárhelyi egyetemi élet meghatározó jelképévé.

Addig pedig, ha legközelebb a Sapientia felé járunk, érdemes egy pillanatra megállni a székelykapu előtt. Mert ami első pillantásra csupán egy szép, faragott kapunak tűnik, valójában egy negyedszázados történet emléke – és egy több évszázadra szóló álom kezdete.

Fotó: Novák Adrienn

Az interjút Novák Adrienn, az Msnews riportere készítette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ultimele articole

Articole Similare