Egyesek azért beszélnek rólad, mert elvesztették azt a kiváltságot, hogy veled beszéljenek
ÉLET. Vannak, akik nem értékelik, hogy kapcsolatba léphetnek veled. Az elmédhez, a jelenlétedhez, a szívedhez. Az arcodba nevetnek, de a hátad mögött áskálódnak. Kihasználnak, amíg hasznos vagy, aztán elfelejtik, hogy ott voltál, amikor a legnagyobb szükségük volt rád.
És amikor meghúzod a határt, amikor becsukod az ajtót, amikor úgy döntesz, hogy tiszteled magad, és nem tűröd tovább a mérgező energiájukat, jön a reakció: pletyka.
Közvetlen hozzáférés híján megpróbálnak bemocskolni téged mások szemében. Mert nem bírják elviselni az igazságot – azt, hogy már nincs joguk veled beszélgetni. Ezért elkezdenek rólad beszélni. Kis körökben, a sarkok körül, féligazságokkal és egész frusztrációkkal.
Nem azért, mert tévedsz, hanem mert kizártad őket az életedből.
Ez a klasszikus reakciója azoknak az embereknek, akik nem tudják elfogadni, hogy elvesztettek valami értékeset. És ahelyett, hogy beismernék, hogy nem tudtak megtartani téged, inkább összezsugorítanak a történeteikben. Hogy jó lélekből ellenséggé változtassanak, hogy ne legyen bűntudatuk.
De az egyszerű igazság az, hogy nem mindenki érdemel hozzáférést hozzád. És teljesen rendben van, ha őrzöd a teredet, az energiádat és a csendedet.
Hagyd őket beszélni. Minden rólad szóló szó arról tanúskodik, hogy éreznek téged. Hogy még mindig ott vagy a fejükben, még akkor is, ha már nem vagy az életükben. És te?
Te növekedsz.
Fejlődsz.
Méltósággal, békével és őszinte mosollyal indulj el az utadon.
Mert azok az emberek, akik megérdemelnek téged… veled fognak beszélni, nem rólad.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
