Élj egy napot az életemből, és utána mondd nekem : „Milyen könnyű neked…”
ÉLET. Ti mindannyian, akik azt mondjátok nekem: „Milyen könnyű neked…” Nektek adom minden álmomat, és szeretnélek látni titeket. Így, egyedül, segítség nélkül, mint én. Mit csinálsz velük? Hová futsz? Meddig bírod még? És akkor, kérlek, mondd el újra… Hogy érzem magam?
Milyen jó érzés, amikor a lelkemet a földre ejtem, de minden alkalommal összeszedem magam. Amikor éjjel megfojtom magam a gondolatokkal, nappal pedig mosolyt ragasztok az arcomra, hogy ne zavarjon az IGAZSÁG. Amikor nincs kit hívnom, amikor csend van körülöttem és zaj van bennem. Amikor úgy állok fel, hogy nincs kinyújtott kéz, nincs váll, amire támaszkodhatnék, nincs, aki a látszaton túl lásson.
Milyen jó érzés, amikor a normalitás minden darabkájáért küzdök, amikor egyszerre terhelnek a felelősségek és a félelmek. Amikor erősnek kell lennem, nem azért, mert akarok, hanem mert nincs más választásom. Amikor úgy kell tennem, mintha minden rendben lenne, mert ha elmondanám az igazat, elszaladna. Témát váltanál. Azt mondanád, hogy túlzok. Azt mondanád, hogy az én hibám.
Neked adnék mindent, amit átéltem, minden alkalommal, amikor a fogamat csikorgattam, minden késői órát, minden napot, amikor senki sem volt ott. Vegye el! Viseld őket! És aztán mondd meg nekem… milyen jól érzem magam?
De tudod mit? Nem adom oda neked. Mert úgysem viselnéd őket. Mert akárhogy is próbálod, nem értenéd meg. Mert minden fájdalom, minden esés, minden álmatlan éjszaka tett azzá, aki vagyok. És mert mindennek ellenére, még ha meg is török, újra felállok. Nem azért, mert jól esik, hanem mert nincs más választásom.
És erre büszke vagyok! Büszke vagyok arra, aki vagyok, mindarra, amit elértem, minden akadályra, amit egyedül leküzdöttem. Nem szégyenkezem semmi miatt, nem várok el semmit senkitől, és nincs szükségem semmire, csak magamra. Szóval, mielőtt azt mondanád, hogy „Neked olyan könnyű…”, kérdezd meg magadtól, ha csak egy napig is a helyemben élhetnél. És ha a válaszod NEM, akkor csöndben maradj! És lépj tovább.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
