Esti mese – A cseri halász hálója (népmese)
Ahogy kötötte, úgy csavarta fel a végét, végül is olyan nagy gombolyag lett már, hogy három ember is alig tudta mozdítani. Amikor a hálóval elkészült, éppen kitört a háború.
Három nagy csoportban vonult fel az ország ellen a török császár rengeteg szerecsen hadával. A halászlegény csak erre várt. Rögtön felrakta szekérre a hálóját, és sietett a király táborába.
Gyenge királya volt akkor az országnak, hát gyenge volt a hada is. Csupa göthös gebéken, rozsdás páncélban gyülekeztek nagy kelletlenül a főurak vitézeikkel az ellenség fogadására.
A halászlegényt a hálójával nevetve fogadták.
– Mit akarsz te ezzel a készséggel? – mondogatták neki. – Nem potykát kell most fogni.
– Emberre halászok – mondta a legény -, csak vezessetek a király elé!
Addig rimánkodott, míg fel is vezették a nagy sátorba. Ott azután előadta a tervét. Negyednapra már el is indult száz deli levente meg a halászlegény a török császár előhadának a fogadására.
A deli vitézeket a halászlegény vezette és irányította. A nagy hálót lovakra kötözték, úgy vitték utánuk. Hetednapra észrevették ám, hogy az előhad lepihenni készül. Sátrakat vertek, tüzeket gyújtottak, vacsorát főztek, aztán rövidesen nyugovóra tértek.
Ekkor a halászlegény kibontotta a nagy hálót, rúdra kötötte a négy sarkát, aztán kiadta a jelszót:
– Előre legények!
Amikor az ellenség tábora felett volt már a háló, egyszeriben ráejtették a lovakra, sátrakra. A trombitákat meg elkezdték fújni tiszta erőből.
Lett is olyan kavarodás, hogy a gazda a lovát, a ló meg a gazdáját nem találta. Összegubancolódott a sok nép a háló alatt, és teljes egy hétbe került, míg hosszú könyörgésre kieresztették alóla őket.
Lett is nagy becsülete a halászlegénynek! De hátra volt még a derékhad, ami pedig már ugyancsak közeledett. A halászlegény most azt a tanácsot adta, hogy ne vegyék fel a derékhaddal a harcot, hanem engedjék addig békével jönni, amíg a nagy öntésgödörhöz nem érnek. Itt, az öntésgödör felett feszítette ki a hálóját, megrakva gyeptéglával úgy, hogy senki se mondta meg, hol kezdődik a háló és hol a föld.
Aztán rácsalogatták az ellenséget mind egy szálig a hálóra. Amikor már mindnyájan ott voltak, megeresztették a köteleket, és az egész had a gödörbe pottyant. Kinek a lába, kinek a nyaka tört ki a nagy tolongásban. Aki megmenekült, annak felrepedt a bugyogója.
Most már csak az utóhad volt vissza. Ezzel jött a török császár is. Legderekabb vitézei vették körül.
A halászlegény most a Balatonig engedte őket. Lesüllyesztette a hálóját a víz fenekére, úgyhogy senki semmit nem látott belőle. Az ellenség meg csónakokra szállt. Amikor a víz közepén voltak a törökök, a nádasba elbújtatott markos halászok a hálót itt is, ott is elkezdték emelni, és egyszeriben úgy összefogták az ellenséget, mint a túrót a zacskóban.
A halászlegényt rögtön kinevezték az ország nádorává, és fényes hintóban ment megesküdni a király lányával.
A magyar nép holtáig dicsérte a bátor és leleményes halászlegényt Tolnában és a Balaton környékén.
