Esti mese – A csíki obsitos III. rész (székely népmese)
ESTI MESE. Megmutatja az öreg ember, odaadják neki az egyik lovat s egy fél véka aranyat. Mondja az új király:
– Legyen belőlem cinege!
Ahajt szárnyrakel a cinege, s felrepül a sárkánykirálynak az ablakára. Ott azt mondja:
– Most meg már hangya legyen belőlem! – s bebújik az ablak sarkán.
Meglátja a felesége, s azt mondja:
– Ó, édes hangyám, az én uram is ilyen módon változott.
Azt mondja a hangya:
– Hiszen én vagyok a te urad!
– Menj el, vagy bújj el, édes uram valahova, mert a sárkánykirály mindjárt hazajön, s téged elpusztít.
– Hát most, édes kincsem, hol van a sárkánykirály?
– Oda van – azt mondja a királyné – a vörös királynál. A vörös király ad mindennap egy kövér disznót készen, megmejjeszteve, azért a sárkánykirály sóval, fával, vízzel tartja a vörös királyt.
Azt mondja az új király a feleségének:
– Én elmegyek, de ha holnap disznót nem hoz neked, még akkor életben vagyok.
Elmegy onnan az új király a vörös királyhoz, leül a kapujába.
Kimegy a kanásznak a fia, s kérdi tőle, hogy mi járásbeli.
– Beállanék disznópásztornak, ha megfogadnának.
Azt mondja a kanász fia a vörös királynak:
– Disznópásztornak kínálkozik egy ember – behívják, s meg is fogadják.
A disznópásztornak a fiával s az új pásztorral kihajtanak reggel százegy kövér disznót. Meghagyták, hogy a százon felül egy disznót készítsék el szépen megmejjesztve, hogy mikor jön a sárkánykirály, vihesse. De az új disznópásztor nem mejjesztette meg. Jön a sárkány.
– Melyik az a kövér disznó, te pásztor, meg van-e mejjesztve?
– Nincsen biz az, mert én nem veszek neked disznót az én béremből, élj meg, ahogy lehet.
Akkor elmegy a sárkány üres kézzel haza.
Hazahajtják este a csordát a vörös király udvarába, beolvassák. Hát a százegy disznó mind hazament.
– No, te pásztor, már holnap kettőt kell hajtani a százon felöl, hogy vigye el a sárkánykirály mind a kettőt.
Másnap kihajtanak százkettőt. Hát jön a sárkány:
– Hát melyik az én disznóm, te pásztor, van már kettő?
– Tán azt hiszed, hogy én neked az én béremet bent hagyom, hogy te hordd el a disznókat?
Este lesz, hazahajtja a százkét disznót a pásztor. Szidják kegyetlen módon. Másnap reggel kiolvasnak neki százhármat. Akkor is megy a sárkánykirály a három disznó után:
– Te pásztor, melyik most már az én három disznóm? Tudod-e, hogy most már hármat kell, hogy adj?
Azt mondja a pásztor:
– Én egyet sem.
– Hát te, pásztor, mi szándékkal vagy, meg akarsz velem küzdeni?
Azt mondja a pásztor:
– Én nem bánom, ahogy neked tetszik.
Összefogontoznak ketten. Gondolja magában a pásztor:
,,Legyen belőlem oroszlán!” Úgy megszorítja a sárkányt, hogy egybe kettészakad a derekán. Kifutott belőle egy vadnyúl, futott ki a hegyre.
,,Legyen belőlem agár!” – azt mondja a pásztor magában.
Elfogja a nyulat az agár, elszakítja a nyulat ketté, kirepül belőle két vadgalamb. Azt mondja a pásztor:
– Legyen belőlem cinege!
Felrepül eleikbe, s a két vadgalambot lecsapja. Akkor a sárkánynak egyből vége volt. A pásztor hazahajtotta a disznókat a vörös királyhoz este. Szidják kegyetlen módra a szegény pásztort, hogy nem adta oda a három kövér disznót, mert immár sóból, vízből, fából kifogytak.
Azt mondja a pásztor:
– Azt a sárkányt én agyonütöttem. Bírjad sóját, vizét, fáját, mert elpusztítottam a sárkánykirályt.
Akkor a vörös király ajándékozott neki hat lovat, egy aranyos hintót és négy társzekeret, ahhoz való cselédekkel együtt. Onnét elmennek a fekete rendbeli sárkánykirály kastélyába, a feleségéhez. Bemennek a sárkánykirály udvarába, megfordulnak a négy társzekérrel, s azt megrakják arannyal, ezüsttel. Akkor az új király a feleségének megfogta a kezét, levezette, s beültek az aranyhintóba, s eljöttek haza, ide a fehér király udvarába, ahonnét elvitték volt a leányt. Nagy örömmel leszálltak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a kigyelmetek vendégei!
