Esti mese – A hajnalkötöző királyfi II. rész (népmese)

ESTI MESE. Egyszer mondja a kis királyfi a két bátyjának: menjünk házasodni, tudok én három szép királykisasszonyt! Mentek hát mendegéltek hetedhét ország ellen, még az Óperenciás tengeren is túl, egyszer megtalálták a várost, melyben a három királykisasszony lakott. Azt mondja a legkisebb fiú a két bátyjának: legyetek itt, bemegyek én, megkérem a három királykisasszonyt. Bátyjai ott maradtak, ő ment; már el is ért a városkapuhoz, melyben a király lakott, egyszer egy ember megállítja, kérdi tőle, hogy hová akar menni? Ő mond: a királyhoz; leányait akarom megkérni hármunk számára. Nem szabad, mondá amaz, míg itt van egy dob, erre rá nem üt, és azután ami kérdést adnak, ha reá meg nem felel, meg kell halni, — ha ezer lelke lesz is. Ő ráütött; kérdeztek tőle valamit az óriásokról, akiket ő megölt, és szóról szóra megfelelt a kérdésekre, s azt is kivallotta, hogy ő ölte meg őket. Ekkor azt mondja a király: válassz leányaim közül! Ő is mindjárt előhívá többi testvéreit, és elvették hárman a három királykisasszonyt, neki persze a legkisebb jutott; olyan nagy lakodalmat csaptak, hogy Kisidától Nagyidáig folyt a sárga lé.

A leányok apja, mivelhogy fia nem volt, legkisebb vejének adta át a királyságot, de azt kívánta, hogy vele együtt lakjék. A kis királyfi egyszer menni akart az apjáról maradt országba, de úgy, hogy a feleségét is elviszi. A vén király mondá: ne vidd fiam, mert csak addig lesz a tied, míg a határról kiviszed, azontúl mindjárt elrabolják. De ő, mivel feleségének is nagy kedve volt menni, elindult vagy negyven lovas katona kíséretében. Egyszer, mikor átlépnek a határon, hirtelen úgy elragadják a királynét a kocsiból, mintha ott se lett volna. Ekkor; hazamegyen a kis királyfi, s mondja apjókának: bizony elrabolták az én feleségemet, amint megmondta az én felséges királyatyám, hanem nem nyugszom addig, míg föl nem keresem; s kérdi a vén királytól: vajon miféle országba vihették leányát. Csak a Fehérországot kérdezd, ha ott meg nem találod, úgy sohase látod többé.

Ő is hát útnak indult, ment hetedhét ország ellen, egyszer talál egy várat; belé megyen, hát látja, hogy ott van a legnagyobb nénje, kérdi tőle: hát itt lakik? Itt bizony, monda a nénje, az én uram egy négyfejű sárkány, azzal vesződöm. Egyszer lép be hozzájuk a sárkány, s így szól: Isten hozott, sógor; mi járatban vagy? Én bizony Fehérországot keresem, nem tudna-e sógor eligazítani, merre van? Bizony nem én, mondá a sárkány, ha csak állataim közül valamelyik nem tud felőle. Akkor összehívta állatait, de egy sem hallotta még csak hírét sem Fehérországnak. Megindul ismét a királyfi; megyen, mendegél hetedhét ország ellen; egyszer talál egy várat; belé megyen, és ott leli középső nénjét, kinek az ura nyolcfejű sárkány volt. Kérdi a sárkány: mi járatban volna? Bizony sógor, mondá a királyfi, én Fehérországot keresném, ha megtalálnám, nem tud-e róla valamit? Bizony nem én, mondá amaz, ha csak állataim közül nem tud valamelyik felőle. Mindjárt összehívatja állatait, kérdi tőlük: nem tudnak-e Fehérországot, hogy merre van? De mind azt mondta, hogy még hírét sem hallották. Ekkor megint útnak indult nagy búsan a királyfi; ment, mendegélt hetedhét ország ellen. Egyszer megint talál egy várat; belé megyen, hát látja, hogy ott ül a legkisebb húga egy nagy könyvből olvasva, kinek az ura tizenkétfejű sárkány volt. Mi járatban van: kérdi a sárkány; bizony, sógor, mondá a királyfi, én Fehérországot keresem, nem hallott-e, nem tud-e róla valamit, hogy merre van? Bizony nem én, mondá amaz, ha csak állataim valamelyike nem tud róla valamit. Összehívja hát állatait, s kérdi tőlük: nem hallották-e hírét valaha Fehérországnak; de mind azt mondja, hogy soha nem hallották. Egyszer már mikor a többi állat mind széjjeloszlott, sántikál egy sánta farkas. Kérdi tőle a sárkány: nem hallottad-e hírét Fehérországnak? Dehogy nem, felfelé a farkas, lábam is ott törték el, mikor egy juhot akartam ellopni.

No, hát, mondá neki a sárkány, vezesd ezt a királyfit el oda, majd kapsz egy néhány juhot. Bizony nem megyek én belé, mond a farkas, három nyáj juhért sem, hanem mégis a határig elkísérem. Akkor mindjárt kapott a farkas egy juhot; a királyfi is jóllakott s azzal mentek, mendegéltek hetedhét ország ellen. Egyszer egy dombtetőre vezeti a farkas a királyfit, es azt mondja neki: Na, amott van Fehérország, eredj; én már visszamegyek! Ment a királyfi, mendegélt; egyszer odaér egy nagy város végére egy kis forráshoz, leül pihenni. Annak a forrásnak olyan tulajdonsága volt, hogy aki abból ivott, mindjárt megfrissült. Egyszer, amint ott van, látja; hogy jön az ő felesége egy kisaranyos korsóval vízért. Mindjárt megismerték egymást, összeölelkeztek, csókolóztak. Na, édes feleségem, monda a királyfi, én te érted jöttem, hogy szabadíthatnálak meg? Bizony, nem tudom én hirtelen, mond a felesége, mert ennek a fehér vitéznek, aki engem tőled ellopott, kinél vagyok most is, olyan lova van egy, hogy úgy megyen, mint a gondolat, és ha én szökve mennek el veled, bizonyosan utolérne rajta, mindkettőnknek halál volna fején. Hanem azt mondom én te neked: menj el te, itt s itt van egy vénasszony, annak van három lova, a maga tulajdon lányai, állj be annál kocsisnak, ne kérj egyéb fizetést, hanem van ott egy kiscsikó, azt, meg a padon egy tyúkganajos nyereg, egy kantár, ha az a csikó azon megnő, azon elvihetsz, máskülönben nem, mert ennek a fehér vitéznek a lova is onnan való, ezért tud oly sebesen menni.

(folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ultimele articole

Articole Similare