Esti mese – A hét kérdés II. rész (népmese, Benedek Elek gyűjtése)

Esti mese. Még aznap kiment a szegény ember meg a ringyes-rongyos a búzaföldre, aratni kezdtek, de alig vágtak két-három kévét, azt mondja a ringyes-rongyos:

– Te csak feküdjél le, s az aratást bízd rám!

Hiszen lefeküdt a szegény ember jó szívvel, hamarosan el is szenderedett, de szendergés közben is jól hallotta, amint a ringyes-rongyos ember folyton ezt mondta: egy sarló, két sarló, egy sarló, két sarló.

Egész éjjel hallotta: egy sarló, két sarló, s hát, uram teremtőm, reggelre mind egy szálig le volt aratva az a rengeteg nagy búzatábla!

Akkor a ringyes-rongyos ember font egy nagy-nagy kötelet, olyan hosszút, hogy egy falut körülkeríthetett volna vele, ebbe a kötélbe belekötötte mind azt a sok-sok ezer kévét, fellódította a hátára, s azt mondta:

– No, most gyerünk! Vigyük haza a részünket!

Ott mentek el az uraság háza előtt, s a ringyes-rongyos bekiáltott.

– Pálinkás jó reggelt, nagyságos úr! Visszük a részünket!

De már most csak volt szegény ember a szegény ember, úgy meggazdagodott, hogy hét vármegyében sem volt több olyan gazda, mint ő. Hát ez így jól volt, ahogy volt, telt-múlt az idő, s egyszer csak azt mondja a ringyes-rongyos.

– Hallod-e gazda, kiütött a háború, el kell mennem katonának, hát vigyázz a gazdaságra. Aztán azt is megmondom, ne gondolt, hogy amíg oda leszek kifürösztesz engem ebből a jómódból, mert ha hazajövök, hét kérdést adok fel neked, s ha meg nem felelsz rájuk, kioltom az életed gyertyáját.

– Ugyan, ugyan, mit gondolsz rólam? – mondta a meggazdagodott ember.

De a ringyes-rongyos ember nem azért volt táltos, hogy át ne látott volna a gazdája lelkén.

Na jó, elment a ringyes-rongyos katonának, a gazda meg otthon maradt, élte világát, s bizony azon törte a fejét, hogyan szabaduljon meg a ringyes-rongyostól, ha majd haza kerül.

Ám aminek kezdete van, vége is szokott lenni. Vége lett a háborúnak is. Bezzeg szurkolt a meggazdagodott ember, hogy egyszer csak beállít a ringyes-rongyos. Hát egy este csakugyan kopogtat valaki az ajtón.

„No ez bizonyosan a ringyes-rongyos” – gondolja nagy ijedten a gazda, kinéz az ablakon, vajon ő-e, de bizony nem a ringyes-rongyos ember volt, hanem egy híres soktudó ember, akit jól ismert mert ott lakott a szomszéd faluban, s erre jártában szállást kért éjszakára.

Hej, hogy megörült a soktudó embernek! Mindjárt ajtó nyitott, betessékelte, megvacsoráztatta, s a vacsora közben elpanaszolta, hogy mi búja-baja van.

Azt mondta a soktudó ember:

– Egyet se búsulj! Háljunk egy szobában, s ha eljön a ringyes-rongyos, majd megfelelek én, ha hetvenhét kérdést ad is fel.

Na, lefeküdtek, elaludtak, de hajnal felé kopogtat az ablakon a ringyes-rongyos, s beszól:

– Aluszol-e gazda?

Háromszor kérdezte, egyszer sem felelt a gazda. A harmadik kérdésre azonban válaszolt a soktudó:

– Nem alszom. Mit akarsz?

– No, ha nem alszol, felelj a kérdésemre?

– Hadd hallom, kérdezz!

– Az első kérdésem, mi egy?

– Egy az Isten.

– Mi kettő?

– Lásson jól a szemed, mind a kettő!

– Mi három?

– Három ablak egy házon. Nem elég?

– Mi négy?

– Négy kerék egy szekéren.

– Mi öt?

– Öt ujj egy kézen.

– Mi hat?

– Akinek hat lánya van az nem megy a szomszédba bánatért.

– Mi hét?

– Akinek hét hája s hét szalonnája, annak elég zsíros lehet a szája.

– Hej, látom kiáltott a táltos, hogy nagyobb ördög vagy nálam!

Azzal mérgesen elszaladt, a cifra kaput úgy megrúgta, hogy összedőlt, s végig a falun minden kaput széjjelrúgott, aztán szaladt, szaladt, s meg sem állt a pokol tornácáig.

Holnap ne legyen a vendégetek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ultimele articole

Articole Similare