Esti mese – A nyulacska harangocskája (népmese, Benedek Elek gyűjtése)
Volt egyszer egy nyulacska s annak egy szépen szóló harangocskája. Megy, mendegél ez a nyulacska az erdőben; addig ment, mendegélt, hogy erősen elfáradt, s lefeküdt egy bokor alá. Amint lefekszik, gondolja magában:
„Jaj, istenkém, még el találok aludni, s valaki majd ellopja az én szépen szóló harangocskámat!”
Leveszi a harangocskát a nyakáról, fölakasztja a bokornak egy belső ágára, aztán szépen visszafekszik a bokor tövébe, s elalszik. Alszik, alszik a nyulacska, s hát, amikor fölébred, nézi, nézi a bokrot: volt bokor, nincs bokor. A kicsi bokorból olyan magas fa lett, amíg aludt, hogy alig látott a tetejébe. De jó, hogy oda fellátott, mert éppen ott lógott a fának a legfelső ágán – a szépen szóló harangocska.
Felszól a nyulacska:
– Hallod-e, te szépen szóló harangocska, gyere le!
– Nem megyek én! Minek tettél a bokor ágára?
Megharagszik a nyulacska, mondja a fának:
– Fa! Add ide az én szépen szóló harangocskámat!
– Nem adom biz én!
– Nem adod-e? Megállj csak, mindjárt visszaadod!
Szaladott a baltához, s kérte:
– Balta, vágd ki a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.
– Nem vágom biz én! Van nekem egyéb, amit vágjak!
– Nem vágod-e? Megállj csak, mindjárt kivágod!
Szaladott a köszörűkőhöz, s kérte:
– Köszörűkő, köszörüld meg a baltát; balta nem vágja le a fát, s fa nem adja vissza az én szépen szóló harangocskámat.
– Nem köszörülöm biz én!
– Nem-e? Mindjárt köszörülöd te!
Szaladott a vízhez.
– Víz, hajtsad a köszörűkövet, köszörűkő nem akarja megköszörülni a baltát; balta nem akarja kivágnia a fát; fa nem akarja visszaadni az én szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a víz:
– Bizony nem hajtom én a köszörűkövet, van nekem, amit hajtsak, elég!
Továbbfutott a szegény nyulacska, szólítja a bikát:
– Bika, idd meg a vizet; víz nem akarja hajtani a köszörűkövet; köszörűkő nem akarja megélezni a baltát; balta nem akarja levágni a fát; fa nem akarja visszaadni szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a bika:
– Nem iszom biz én! Ittam én már vizet eleget!
Hej, megharagudott a szegény nyulacska, szaladott a vadászhoz.
– Vadász, lődd meg a bikát, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a vadász:
– Mit gondolsz, nyulacska, csak nem lövök bikát!
Továbbfutott a nyulacska nagy búsan, s találkozott az egérrel.
– Egér, csípd meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja meg a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.
– Nem csípem biz én!
– No megállj! – mondotta a nyulacska. – Mindjárt elpanaszollak a macskának!
Szaladott a macskához, s kérte szépen könyörögve:
– Macskám, macskám, édes macskám, fogd el az egeret! Lásd, egér nem csípi meg a vadász lába szárát, vadász nem lövi meg a bikát, bika, nem issza meg a vizet; víz nem hajtja meg a köszörűkövet; köszörűkő nem élezi meg a baltát; balta nem vágja le a fát; fa nem adja vissza szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a macska:
– Elfogom én jó szívvel, csak hozzál nekem tejet!
Tovább szalad a szegény nyulacska, találkozik a tehénnel.
– Tehén, adj nekem tejet! Tejet adok macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nekem szépen szóló harangocskámat.
Mondotta a tehén:
– Adok én jó szívvel, csak előbb hozz füvet!
Szaladott a nyulacska a kaszáshoz.
– Kaszás, adj nekem füvet! Füvet adom tehénnek; tehén nekem tejet ad, tejed adom macskának; macska elfogja az egeret; egér megcsípi a vadász lába szárát, vadász meglövi a bikát, bika, megissza a vizet; víz hajtja a köszörűkövet; köszörűkő megélezi a baltát; balta levágja a fát; fa visszaadja nékem szépen szóló harangocskámat.
Megsajnálta a kaszás a szegény nyulacskát, vágott neki füvecskét, s vitte nagy örömmel a tehénnek. Tehén megette a füvecskét, s adott mindjárt tejecskét a nyulacskának.
Tejecskét vitte macskának, macska megitta, s uccu neki, mindjárt megfogta az egeret. Egér megcsípte a vadász lába szárát; vadász meglőtte a bikát; bika megitta a vizet; víz hajtotta a köszörűkövet; köszörűkő élesre fente a baltát, balta levágta a fát; fa mindjárt visszaadta a nyulacskának a szépen szóló harangocskát.
De bezzeg mindjárt felkötötte a nyakára: giling-galang – szólt a harangocska. Többet soha le sem oldotta a nyulacska.
Aki nem hiszi, járjon utána!
