Esti mese – A pletykás asszony I. rész (népmese)
Esti mese. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember s egy asszony. De az asszony olyan asszony volt, hogy a kicsiből szeretett nagyot csinálni. Jókat hazudott. Az ura szidta is ezért eleget.
– Asszony, asszony, már megint miket beszélsz! – De az letagadta volna még az istent is az égről, hogy ő nem hazudott, nem mondott ilyent meg olyant. Gondolta magában az ura, megállj, mert egyszer kipróbállak.
Úgy is történt. Egy reggel az ember csak húzódozik, húzódozik, s nem akar felkelni.
Azt mondja neki a felesége:
– Keljen fel, na! Meddig kotol még ott az ágyban?
– Jaj, asszony! – sopánkodik az ura – Nem akarok felkelni.
– Hát ugyan biza mért?
– Nem mondom meg neked.
– De mondja csak, mért nem akar felkelni.
– Jobb, ha hallgatok! Úgyis futsz, s azon nyomban elmondod másnak – így az ember.
– Én, itt törjön ki a nyavalya! Száradjon el a nyelvem, ha én egy szót szólok valakinek! Nem szólok én semmit, csak mondja! – bizonykodik az asszony.
– Hát hajolj ide közelebb!
Az asszony odahajolt, odadugta a fülét.
– Hallod-e, mi történt velem! – kezdi az ember.
– Ugyan biza miféle?
– Eh, jobb, ha nem mondom meg, mert ha megmondom, abban a szent minutumban elmondod.
– Nem mondom én, itt üssön meg a guta! – esküdözött az asszony. A jóisten tudja, miket nem mondott még magára a nagy fogadkozásban.
– Hát jól van – mondja megint az ember -, gyere, hajolj ide, nehogy valaki meghallja! Nem akarok a falu szájára kerülni. Nézz csak ide, mi történt velem! Az éjjel tojtam egy tojást.
– Ugyan, menjen már! – nevetett az asszony.
Erre kihúzott az ember egy tojást a dunyha alól, amit azelőtt egy pár perccel dugott oda. De csak ki akarta próbálni a feleségét.
– Jaj, mutassa csak, milyen tojást? Tisztára olyan, mint egy tyúktojás! – álmélkodik a felesége.
– Olyan hát, csak egy kicsit hosszabbacska.
Forgatja az asszony a tojást, nézegeti.
– Jaj – azt mondja -, most jut eszembe, el kell futnom a kútra vízért.
Persze nem kellett a víz, csak azért ment el, hogy valakinek elmondhassa, mi történt az urával. Kapta is a vizesvödröt, s elfutott a közös kútra. S ahogy ott a vizet meríti, hát odajön a szomszédból a menyecske. Megszólítja őt az asszony:
– Hallod-e, Rózsi, hogy járt a sógorod! – Mert az asszony férje a menyecske sógora volt.
– Ugyan biza, hogy?
– Megtudhatod, de nehogy elmondd valakinek!
– Nem mondom én – fogadkozik a menyecske -, nem szólok egy szót se.
– Mégse mondom meg neked, mert tudom, milyen vagy azon nyomban elmondod.
– Nem mondom én – erősködik Rózsi -, itt törjön ki a nyavalya, ha én elmondom!
– Hát – mondja végre az asszony -, hallod-e, sógorod az éjen megtojott két tojást.
– Csak nem?
– Abbiza meg. Itt üssön meg a guta, hogyha nem kettőt tojott!
(folytatjuk)
