Esti mese – A pletykás asszony II. rész (népmese)
Esti mese. Jól van, megyen haza a menyecske, s újságolta az anyjának:
– Jaj, anyóka, hallja-e, mi történt?
– Ugyan biza miféle, édes leánykám?
– De nehogy elmondja valakinek!
– Nem szólok én senkinek egy szót se, csak mondjad!
– Hát most mondja Anna néni, hogy a sógor megtojott három tojást, s úgy káricsál az ágyban, mintha kotló volna!
– Ó, menj el, te! – tamáskodik az anyja.
– Úgya biza, most mondta Anna nénike.
– Jaj – mondja erre az anyja -, csak átmegyek a szomszédba, elkérem a tejverő dézsát keresztanyádtól! – El is futott, s mondja a komaaszonyának:
– Komámasszony, kend hallotta-e?
– Ugyan biza mit, te?
– Hát hogy a sógorral mi történt az éjjel.
– Miféle, te?
– Hát nem hallotta? Megtojott.
– Ó, menj el, te! Hát ez igaz volna?
– Igaz biza, négyet, s a szalmazsákból mind kitépte a szalmát, s csinálja a fészket. Senkit nem enged közel magához, úgy károg.
Nahát estére a faluban mindenki tudta, hogy mi esett a sógorral. Még a bíró is.
Parancsolja rögvest: meg kell a dobot verni a szomszéd faluban, hogy mindenki tudja meg, mekkora csuda történt. Fogta is a kisbíró a dobot, s a következő faluban kidobolta, hogy itt és itt, ebben a faluban, nem tudom, hogy milyen Jóska kilencvenkilencet tojott, s ki is költötte mind a kilencvenkilencet. Harminc darab jércike lett, harminc darab kappan s harminc kakas, de kilenc tojás záp maradt, s most a ganyén úgy rúg a kotló ember, hogy nem lehet közel menni a csirkékhez.
Nahát estefelé gondolja magában az ember, aki elhatározta, hogy kipróbálja a feleségét, hogy ő biza elmegyen a korcsmába, s felhörpint egy pohárka pálinkát. De a korcsmában is mindenki csak róla beszélt.
Amikor belépett, és meglátták az emberek, a pohár majd kiesett a kezükből.
– Hát te itt?
– Itt. Mért?
– Hát nem a csirkékkel vagy?
– Én, miféle csirkékkel?!
– Hát amiket kiköltöttél!
– Én? Hogy költöttem volna?
– Hát azt beszélik, hogy tojtál kilencvenkilenc tojást, s ki is költötted.
– Na látjátok. Reggel csak egyet dugtam a dunyha alá, próbára tettem a feleségemet egy tojással, s estére kilencvenkilenc lett belőle, ráadásul még ki is költöttem. Nahát, ilyen a pletyka – válaszolta az ember. – De nemcsak az én feleségem ilyen pletykás, hanem a ti feleségetek is. Mert az én feleségem csak kettőről szólott, s mire a falun végigért, a másik faluban is megtudták, addigra kilencvenkilenc lett belőle, amiből kilencvenet ki is költöttem. Én most hazamegyek – mondta az ember -, és jól megverem a feleségemet. Ti is menjetek haza, és verjétek meg a feleségeteket, hogy többet a kicsiből nagyot ne csináljon!
Aztán hogy megverte-e vagy nem, én az immár nem tudom, mert én annyira láttam, mint ti.
