Esti mese – A soknevű királyfi II. rész (népmese, Benedek Elek gyűjtése)
Esti mese. Megijed a királykisasszony, nagyot sikolt:
– Jaj, ki vagy, mit akarsz?!
– Túrós Rétes a nevem, felséges királykisasszony, meg ne ijedjen tőlem.
– Túrós Rétes! No, még ilyen nevet sem ettem világ életemben! – mondta a királykisasszony, s olyan lelkiből kacagott, hogy csengett belé a palota. – Hát mért jöttél, Túrós Rétes? – kérdezte a királykisasszony, mikor jól kikacagta magát.
– Nézz meg jól, királykisasszony, nem ismersz meg?
Hej de még csak most sikoltott nagyot a királykisasszony!
– Jaj, hogy mertél ide jönni! Vége az életednek s az enyémnek is, ha megtudja az apám!
No de mit csináljon? Nem volt szíve, hogy elkergesse a királyfit, ott is maradt az estig, beszélgettek édesen, kedvesen s tanakodtak, hogy mit lehetne a király szívét megfordítani.
Este aztán elbúcsúzott a királyfi, ott hált a konyhán, de sem neki, sem a királykisasszonynak egész éjjel nem jött álom a szemére. Reggel megy be a királyné a leányához, látja, hogy milyen halovány az arca, összecsapja a kezét.
– Jaj, lelkem, leányom, mi bajod esett?!
Mondta a királykisasszony:
– Nem esett nekem semmi bajom, édesanyám, csak nem tudtam aludni a Túrós Rétes miatt.
Ezalatt a királyfi bement a királyhoz, s ajánlotta magát, hogy csak fogadja fel udvari borbélynak, mert ő úgy beretvál, ahogy még borbély nem beretvált, amióta áll a világ.
– Hogy hívnak? – kérdezte a király.
– Ilyesvalaminek – felelt a királyfi.
– No, Ilyesvalami, hát nyírd le a hajamat, s beretválj meg!
Ha megtetszik a munkád, úri dolgod lesz az én udvaromban.
Leül a király, a királyfi meg hajnyírásnak lát, de csak féloldalt vágta le a haját, s beretválni is csak féloldalt borotválta meg. Aztán se szó, se beszéd, lecsapta az ollót meg a beretvát, kiugrott az ajtón. Felszökik a király, szalad a tükörnek, nézi magát, s nagyot ordít, szörnyű éktelen volt a feje.
– Megállj, gazember, megállj! – ordított a király, s szalad szobáról szobára. Először is a lányával találkozott.
– Nem láttad Ilyesvalamit?
– Jaj, nem láttam én semmit, nem is látok a szememmel, egész éjjel nem tudtam aludni Túrós Rétes miatt.
Szalad a király a konyhára.
– Nem láttad Ilyesvalamit?
– Nem láttam, felséges királyom, de Macska éppen most szaladott el.
– Megbolondultak ezek? Mind félrebeszélnek!
Szalad le a harmadik kapushoz.
– Nem láttad Ilyesvalamit?
– Ilyesvalamit nem, de most futott erre Négyhételőtt.
– Bolond! – ordított a király, s nagyot ütött a kapusra.
Szalad a második kapushoz:
– Nem láttad Ilyesvalamit?
– Bizony láttam, felséges királyom, éppen most futott az első kapu felé.
– No, végre hallok okos beszédet is!
Szalad az első kapushoz. Az ott fetrengett a kapu előtt, s nagyokat nyögött. A királyfi vágta földhöz, mert nem akarta kiereszteni.
– Láttad Ilyesvalamit?
– Nem láttam, felséges királyom.
– Hát mért fekszel a sárban?
– Mert a Pálinka levert a lábamról.
– Ej, szedtevedte gazembere, hát te annyi pálinkát iszol, hogy lever a lábadról?!
Cudarul elpáholta a kapust, s visszaszaladt a palotába. Ott aztán lassanként kitudódott, hogy a királyfi volt az ármányos borbély. Na, mit tehetett a király. Gondolta, még erősebben csúffá teszi a királyfi, inkább neki adja a leányát. Egyszeriben üzentek, csak jöjjön bátorsággal, neki adják a királykisasszonyt. De jött is a királyfi mindjárt, s még aznap megtartották a lakodalmat.
Holnap legyen a vendégetek a soknevű királyfi!
