Esti mese – Az eszes gyermek III. rész (népmese)

ESTI MESE. – Szállj le s kopogtass be!
Leszáll a fiú, kopogtat az ajtón, a király kiszól, hogy szabad. Megnyitja az ajtót, meglepődik a király.
– Azt hittem, a kapusom kopogtat. Hát ez kiféle-miféle ember?
– Felséges atyám, én kéretőztem be. A kapus azt mondta: nem érkezik, hogy szóba álljon velem, dolga van. Hát ilyen dolga van, üldögél?
Azt kérdi a király:
– Mi a kívánságod?
– Nekem egyéb semmi, a leányát adná nekem feleségnek!
– Én nem mondom, hogy nem adom oda, csak tegyünk egy próbát. Az én palotámtól fogva az apád házáig ültess gyümölcsfákat, de úgy, hogy egyik része virágozzék, a másik része zöldüljön, s a harmadik része érjék.
– Hej, felséges atyám, ez nagy parancsolás! Nem baj, valamit csinálunk!
Kimegy, s mondja a lovának, mit kívánt a király. Azt mondja a lova neki:
– Annál kisebb gondod is nagyobb legyen! Menj, feküdj le s aludjál.
Mire megvirradt, már készen volt minden. A fák egyik része virágzott, másik része zsendült, harmadik része már ért. Jelenti a fiú a királynak:
– Megvan, felséges atyám!
– Jól van – azt mondja a király -, még teszünk egy próbát. Az apád házától az én palotámig olyan palota legyen reggelre, hogy az különb legyen, mint az enyém.
Kimegy a fiú, mondja a lovának az újabb kívánságot. Azt mondja a lova:
– Annál kisebb gondod is nagyobb legyen! Menj be, feküdj le s aludjál.
Kimegy a ló, belefúj egy sípba, amennyi ördög van, mind ott termett.
– Mit parancsolsz, édes gazdám? – kérdezték.
– Semmi egyebet, ennek az embernek a házától kezdve a király palotájáig olyan palota legyen, amelyik különb, mint a királyé. Reggelre készen legyen!
Még nem is virradt, már készen volt.
– Felséges atyám, megvan, amit kívánt – jelenti reggel a fiú.
– Nohát – mondja a király -, tegyünk még egy próbát. A palotától kezdve az apád házáig olyan aranyhíd legyen, aminél nincs különb a világon.
Mikor megvirradt, már készen volt minden.
A királynak nem volt mit tennie, a leányát oda kellett adnia feleségül. Mikor legjavában folyt a lakodalom, megjelent az ördög. Azt mondja a királynak.
– Miért csaptál be? Most elmegyek, de mindjárt visszafordulok.
Mondja a király a vejének:
– No, baj van. Ekkor s ekkor a leányomat az ördögnek ígértem, s megfogadtam, hogy nem adom másnak, de te idejöttél, s megtetted a három próbát, ezért neked adtam. Mármost mit csináljunk? Én menjek el innét, vagy pedig elpusztítod az ördögöt?
– Ne menjen sehova, felséges atyám! Majd én felelek neki. Milyenkor fog jönni?
– Délután fél háromkor.
– No, hagyja el, én eligazítom.
Kimegy, s elmondja a lovának, hogy mi a baj. Azt mondja a lova:
– Hej, édes gazdám, még az az ördög nem volt itt, már akkor tudtam, hogy vitám lesz vele. De nem baj, kimegyünk a város szélére, a többit bízd rám.
Úgy is lett. A város szélén a lóból kút lett, a fiúból merítő. Jön az ördög, meglátja, milyen szép kút van ott, milyen szép a vize. Megfogja a merítőt, hogy merítsen belőle, akkor a merítő széjjelroppant.
– Ej, ez még nagyobb ördög, mint én! Nem baj, azért mégis iszom! – mondja az ördög.
Belehajolt a kútba, hogy igyék. A víz feltört a kútból, az ördögöt fölvitte a levegőbe, s mikor leesett, széjjelment porig.
Hazaindult a legény a lóval. A kastély előtt olyan forgószél ment vélük szembe, hogy nem láttak. Azt mondja a ló:
– Most jön az ördögnek az anyja, de ne félj, nekimegyek s levágom.
Neki is fordítja a farát a forgószélnek, kezd vágni, kezd rúgni istenesen, de a szél csak nem akar megfordulni. Neki még egyszer! Kezdte vágni s kezdte rúgni, az öregasszony segítőit a ló mind lerúgta. Az öregasszony megkérte, már többet ne rúgja, ne vágja, nem bajlódik többet vele, csak hagyja meg az életét.
Akkor hazamentek, s a király mindenfelől összehívta a népeket. Összegyűltek a népek, s lett még egyszer akkora lakodalom, hogy hét országra szólott a híre! Máig élnek, ha meg nem haltak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ultimele articole

Articole Similare