Feltételes szeretet
ÉLET. Előbb-utóbb minden férfi ráébred egy hideg, kemény igazságra: a feltétel nélküli szerelem nem neki való. A gyerekeket, a nőket, sőt még a kutyákat is szeretik anélkül, hogy bármit is bizonyítaniuk kellene. De egy férfi számára a szeretet feltételhez kötött. Legalábbis egy.
Amíg hasznos, amíg ad, amíg épít, addig szeretik. Amíg bizonyít, addig keresett. De abban a pillanatban, amikor megszűnik támasz lenni, amikor elfárad, elesik, vagy egyszerűen nem képes rá, világossá válik a valóság. Az embereknek nincs türelmük a gyengeségéhez. Az emberek nem kérdezik meg tőle, hogy jól van-e. A világ csak arra vár, hogy felépüljön, mert különben… különben nincs helye benne.
Az ember úgy éli az életét, hogy tudja, erősnek kell lennie. Hogy dolgoznia kell, harcolnia, osztoznia, védelmeznie. És mindezt nem csak azért teszi, mert úgy érzi, hogy ez a kötelessége, hanem mert megtanulta, hogy ha másképp teszi, azzal azt kockáztatja, hogy láthatatlanná válik.
De az igazi tragédia nem csak az, hogy a szerelme feltételes. Hanem az, hogy néha ő maga is elhiszi, hogy ez a normális. Hogy nincs joga a gyengeséghez, a sebezhetőséghez, a kudarchoz. És így születik meg a csend. Egy nehéz csend, amelyet férfiak millióinak a vállán cipelnek, akik nem tudják, hogyan kérjenek segítséget. Akik nem tudják, hogyan mondják ki, hogy „nehéz időszakon megyek keresztül”, anélkül, hogy attól félnének, hogy elveszítik a körülöttük lévők tiszteletét.
Ha egy férfi sír, azt mondják neki, hogy túlzásba viszi. Ha túlterhelt, azt mondják neki, hogy szedje össze magát. Ha beadja a derekát, hátat fordítanak neki. Aztán megtanulja, hogy fogja be a száját. Hogy megvívja a saját csatáit. Hogy felálljon anélkül, hogy kinyújtott kezet kérne.
De talán a legnehezebb elfogadni, hogy ez a valóság nem változik egykönnyen. Mert a feltétel nélküli szeretet olyan luxus, amit kevés férfi engedhet meg magának. A többieknek csak egy választásuk van: továbbra is adni, továbbra is bizonyítani, továbbra is szükség van rájuk.
Meddig?
Amíg többé nem képesek rá. És akkor majd a csend válaszol helyettük.
