Kisboldogasszony ünnepe – a hit, a tisztaság és az isteni kiválasztottság szimbóluma

ÜNNEP. Szeptember 8-án a katolikus egyház Szűz Mária születését ünnepli, amely Kisboldogasszony néven vált ismertté a magyar hagyományban. Ez a nap a hívek számára a hit, a tisztaság és az isteni kiválasztottság jelképe.

A Kisboldogasszony elnevezés egészen a 15. századig vezethető vissza, és már akkor is a magyarság egyik legkedveltebb búcsújáró napjának számított. A Stella puerpera Solis, vagyis a „hajnali szép csillag” tiszteletére sokan szeptember 8-án hajnalban a szabadban várták a napfelkeltét, csatlakozva az angyalok mennyei öröméhez. A hagyomány szerint, aki méltónak bizonyult, a felkelő nap fényében megláthatta Szűz Mária alakját.

A népi megfigyelések is kapcsolódnak ehhez a naphoz: úgy tartották, hogy Kisasszonykor indulnak útnak a fecskék, jelezve a nyár végét és az ősz kezdetét.

A keresztény hagyomány szerint Mária szülei, Szent Anna és Szent Joachim szeptember 8-án adtak életet annak a gyermeknek, aki később Isten anyja, Jézus szülője lett.

Kisboldogasszony ünnepe így nem csupán egy vallási esemény, hanem egyben a remény, az ártatlanság és az isteni kegyelem ünnepe, amely évszázadok óta fontos szerepet tölt be a magyar néphagyományban és vallásos életben.