Lancia Lambda (1922) – Az az autó, amely örökre megváltoztatta az autók gyártásának módját
RETRO AUTÓ. Az autóipar történetében vannak olyan modellek, amelyeket szépségük, sebességük vagy luxusuk miatt értékelték. De vannak olyan autók is, amelyek teljesen megváltoztatták a játékszabályokat. Ezek egyike kétségkívül az 1922-ben bemutatott Lancia Lambda. Első ránézésre csupán egy elegáns olasz autónak tűnt, de a karosszéria alatt egy technikai forradalom rejtőzött, amely az egész autóiparra hatással volt.
A Lambda modell megjelenéséig szinte minden autót külön alvázra építettek, amelyre a karosszériát szerelték fel. A Lancia mérnökei azonban mertek elszakadni ettől a megoldástól, és megalkották az első sorozatgyártású, önhordó karosszériás (monokok) autót. Gyakorlatilag a karosszéria szerkezete egyben az autó vázát is képezte.
Az eredmény az akkori viszonyokhoz képest lenyűgöző volt. Az autó könnyebb volt, sokkal merevebb, és olyan stabilitást nyújtott, amellyel a versenytársak nem tudtak felvenni a versenyt. Ráadásul a súlypontja alacsonyabb volt, és a kanyarodási viselkedése is egyértelműen jobb volt.
A Lancia azonban nem állt meg ennél. A Lambda egyike volt az első, független első felfüggesztéssel felszerelt autóknak is, ami a 20-as évek elején szinte hihetetlen technológia volt. Míg más autók ugráltak a kavicsos utakon, a Lambda olyan kényelmet és kormányzási pontosságot nyújtott, amilyet akkoriban ritkán lehetett tapasztalni.
A motorháztető alatt egy V4-es motor rejtőzött, amelynek hengerei között rendkívül szűk szög volt, ami egy újabb, a Lancia márkára jellemző innovatív műszaki megoldás volt. A gyártás során több változat is létezett, amelyek hengerűrtartalma körülbelül 2,1 és 2,6 liter között mozgott, és a legújabb változatokban akár 70 CP teljesítményt is elértek. A teljesítmény a korabeli viszonyokhoz képest kiváló volt, a végsebesség meghaladta a 110 km/h-t.
A belső tér az olasz autókra jellemző eleganciájával nyűgözte le a közönséget, fa díszítésekkel, kifinomult műszerfal-elemekkel és a korabeli viszonyokhoz képest kényelmes vezetőüléssel.
1922 és 1931 között körülbelül 13 000 darabot gyártottak, és minden sorozat technikai fejlesztéseket hozott magával. A modell sikere bebizonyította, hogy az autóipar jövője az önhordó karosszériában rejlik.
Ma már természetesnek tűnhet, hogy egy autónak nincs külön alvázja. Pedig szinte az összes modern autó éppen azt az elvet alkalmazza, amelyet a Lancia Lambda több mint egy évszázaddal ezelőtt vezetett be. Éppen ezért ez a modell nem csupán egy látványos klasszikus autó, hanem az autóipar történetének egyik legfontosabb találmánya is.
Szinte minden modern személygépkocsi – a városi autóktól a szuperautókig – ma a Lancia Lambda által 1922-ben bevezetett önhordó karosszéria koncepcióját alkalmazza. Kevés autó dicsekedhet azzal, hogy ilyen mélyrehatóan befolyásolta az autóipar fejlődését.
