Ne ellenőrizd tovább. Ne hazudj saját magadnak. Látta az üzenetet. De nem érdekli.
SZERETET. Ne nézd állandóan a telefonodat. Ne keresgéld kétségbeesetten, hogy online van-e, mikor volt utoljára aktív, ott van-e… Igen, ott van. De nem neked.
Ma több tucatszor kinyitottad a telefonodat. Úgy kattintottál arra a beszélgetésre, mintha 27. alkalommal valami megváltozott volna. Lehúztad a frissítéshez, mintha húzni tudnád az időt.
Megnézted, hogy online van-e. Igen, de nem írt neked.
Míg te a lelkeddel egy kivilágított képernyőbe ragadva ülsz, és egy jelre vársz, ő ugyanolyan intenzitással keres valamit, ami nem te vagy. Igen, látta az üzenetet. Igen, tudja. De ha a csend továbbra is fennáll, a válasz már ott van: nem érdekli.
És ilyenkor a remény morzsáiba kapaszkodsz:
„Talán nem volt ideje…”,
„Talán válaszolni akart, de elkapták mások…”,
„Talán nem tudta, mit mondjon…”.
Nehéz elfogadni. De még nehezebb elveszni abban a várakozásban, hogy valami olyasmit várjunk, ami sosem jön el.
De az igazság egyszerű… Fájdalmas, de egyszerű…
Ő látta. Olvasta. És úgy döntött, hogy nem válaszol. Nem azért, mert nem tudja. Hanem mert nem akarja. Nem azért, mert elfoglalt. Hanem mert nem te vagy az, akinek izgatottan nyitja ki a képernyőt.
Míg te egy „egy órája láttam” mögött összetöröd a szíved, ő egy másik üzeneten mosolyog. Valaki másnak küldött sms-t. Valaki másra vár.
Te pedig csak a szívedet kínálod fel csendben, ahol még egy kéz sincs, ami elkaphatná.
És mégis… talán valahol ezen a világon valaki éppen most vár egy üzenetet tőled. Talán olvassa és újraolvassa az utolsó szavaidat. Talán reménykedik. Talán azon tűnődik, mi történt veled.
Igen… talán valahol, valakik várnak rád. Nem sietve. Kérés nélkül. Csak vár… az üzenetedre. A hangodat. A jelenléted.
És lehet, hogy ez a személy törli a beszélgetéseket, csak azért, hogy véletlenül se írjon neked. Talán azért nem keres téged, mert erősnek akar tűnni. Talán csendben szenved, és azon tűnődik, vajon gondolsz-e még rá.
Engedd el a múltat. Ne hagyd, hogy a szíved a túloldalon egy bezárt ajtóban rekedjen. Ne követelj figyelmet ott, ahol nem értékelnek. Küldd az üzenetedet egy másik irányba. Lehet, hogy pont ott fogja valakinek a napját feldobni. Talán még az életét is.
Lépj tovább. Nem azért, mert gyenge vagy. Hanem azért, mert elég erős vagy ahhoz, hogy ne darabokban áruld magad valakinek, aki nem tudja, hogyan lásson téged egészben.
Nem azért lépsz tovább, mert feladtad. Mert jobbat érdemelsz. Nem azért, mert könnyű. Hanem mert ez az egyetlen módja, hogy ne veszítsd el magad.
Megérdemelsz valakit, aki alig várja, hogy halljon rólad.
Nem olyat, aki nem vesz tudomást a fényedről.
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
