Szeptember 5. – A jótékonyság nemzetközi napja. A jó egy apró gesztussal kezdődik
VILÁGNAP. A jótékonyság nemzetközi napját minden évben szeptember 5-én tartják. Ez a nap arra emlékeztet bennünket, hogy a nehéz helyzetben lévő embereknek nyújtott segítség, bármilyen aprónak is tűnjön, valódi változást hozhat az életükbe.
A jeles napot az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2012-ben, a Közgyűlés határozatával hívta életre azzal a céllal, hogy ösztönözze a szolidaritást, az önkéntességet és a rászorulók támogatását. Szeptember 5-ét Teréz anyaemlékére választották, aki 1997-ben ezen a napon hunyt el, miután élete jelentős részét a szegények, betegek és magukra hagyott emberek megsegítésének szentelte.
Az 1979-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Teréz anya az együttérzés egyik legismertebb jelképévé vált. Életműve arra mutatott rá, hogy a segítség értékét nem csupán az adomány nagysága határozza meg, hanem az az idő, törődés és emberi méltóság is, amelyet a nehéz helyzetben lévőknek adunk.
A jótékonyság nem kizárólag nagy összegű adományokat vagy nagyszabású akciókat jelent. Lehet egy rászorulónak adott meleg étel, egy családnak felajánlott ruha, néhány óra, amelyet egy magányos ember mellett töltünk, vagy segítség egy olyan gyermeknek, akinek nincs meg mindene ahhoz, hogy megfelelően kezdhesse az iskolát. Néha a legértékesebb segítség egyszerűen az, hogy észrevesszük a körülöttünk lévő szenvedést, és úgy döntünk, nem megyünk el közömbösen mellette.
Az ENSZ ezen a napon a jótékonysági szervezetek és az önkéntesek fontos szerepére is felhívja a figyelmet. Munkájukkal hozzájárulnak a szegénység enyhítéséhez, a természeti katasztrófák által sújtott közösségek támogatásához, valamint az oktatáshoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához.
A jótékonyság nemzetközi napja mindenekelőtt az emberségre hívja fel a figyelmet. Nem kell gazdagnak lennünk ahhoz, hogy segítsünk, és nem kell különleges alkalomra várnunk sem. Egy őszinte, megfelelő pillanatban tett gesztus visszaadhatja valakinek a reményt és azt az érzést, hogy nincs egyedül.
Mert az igazi jóság ott kezdődik, amikor észrevesszük a másik ember szükségét, és úgy döntünk, teszünk érte valamit.
