Szerelem ábécé
SZERETET. Az életet nem csak tettekkel írják. Hanem betűkkel is. Emberek, élmények, döntések töredékeivel, amelyeknek neve volt. És minden név valaha egy betű volt.
A szerelmet nem az időben mérik. Sem a kölcsönösségben. Hanem nyomokban. Néhány mélyebb, néhány alig látható. De mindegyik… él.
A – Ez volt a kezdet. Vagy talán egy kinyilatkoztatás. Nem tudtam, mikor, de tudtam, hogy ott van. A szerelem. Címke nélkül. Garancia nélkül… Bár… ha rajtad múlna, csak egy üresség, amit a lelkemmel töltöttem ki.
B – Más utat választott. A jó életet, a békét, talán a biztonságot. És ez jó. Nem minden szerelemnek a zűrzavar a sorsa.
C – Ki voltál te valójában? Te voltál az? Vagy mit vetítettem beléd? Miért gondolom, hogy te vagy minden, amikor te küzdesz azért, hogy bebizonyítsd nekem, hogy azt kellene hinnem, hogy még csak nem is vagy az? Mert talán én választottam, hogy minden legyek?
D – Nem hiszem, hogy tévedtem… de úgy tűnik, ez nem számít. Volt ott valami. Vagy csak én voltam?
E – Soha nem tartoztál hozzám. De ez nem akadályozott meg abban, hogy teljes lényemmel szeresselek.
F – Gyönyörű zűrzavar voltál. Egy „érzés”, ami sosem vált valóra.
G – Forma voltál, tartalom nélkül. Gyönyörű, de üres. Vagy talán tele, de nem számomra.
H – Talán túl sok. Talán nekem túl kevés. És mégis léteztem ott, egy pillanatra.
I – Te voltál a remény. A szerelem. A végtelenség. Emlékszel még? ❤️„Én” – az enyém, de sosem igazán… Vagy… talán sosem fogyott el az idő?
J – Nekem nem volt miért. És nem volt „hogyan”. Csak egy nem.
K – Melletted voltam. És mégis egy fal volt köztünk. A te bizonytalanságodból épült. Vagy talán az enyémekből. De tudom, hogy ott vagyok. Türelmes vagyok! Ígérem!
Nem értetted, amit adtam neked. És valamit kihagytál. De nem vesztettél el mindent.
M – Te voltál minden. És aztán elmentél. Valami mást választva. Köszönöm, hogy eljöttél. Még a befejezést is.
N – Veled minden bonyolult. Voltál és eltűntél. Szerettél és elfutottál. Remélem, jól vagy.
O – A neved még mindig kísért a gondolataimban. Olyan nyomokat hagytál, amiket nem akarok kitörölni.
P – Ritka. Ahogy csak a megismételhetetlen dolgok lehetnek.
A – Te voltál az én gyönyörű őrületem. Veled együtt égett minden. Még a csend is.
S – Túl törékeny voltál ehhez a világhoz. De benned olyan fény, amit ritkán láttam.
T – Te vagy MINDEN. Nem kell többet mondanom.
U – Nekem itt nincs történetem. De talán majd megírom. Egyszer majd megírom.
V – Te egy emlék vagy. Fájdalmas, de fényes. És te maradsz.
X – Az lenne a magasság, ha nem lennék az a nesztelen X… de nem mosolyogsz most, hogy tudod, hogy TE vagy?
Z – Túl intenzív voltál. Vagy talán túl felkészületlen voltam. De én szerettelek. Mindenemmel, amim csak volt.
És talán… mindannyiótokat szeretlek. Mindenkit. Egyedi módon.
AZ ÉN EGYEDI MÓDOMON. Mert mindegyikőtök egy-egy betű volt az ábécémben. És én… egy olvasó, aki betűről betűre megtanult élni.
