Tökéletes vagyok a tökéletlenségemben
ÉLET. „Néhányan elhagytak, mert azt hitték, találnak valaki jobbat. Mások ítélkeztek felettem, anélkül, hogy tudták volna, min mentem keresztül. De én ugyanaz maradtam: az az ember, aki előre halad.”
Nevettem. Sírtam. Hibákat követtem el, és megfizettem értük. És még mindig fizetek. De előre haladok, felemelt fejjel. Mert tudom, ki vagyok. Tudom, min mentem keresztül. Tudom, mennyit vesztettem, és mennyit tanultam minden veszteségből.
Vannak emberek, akik szeretnek – őszintén, hátsó szándékok nélkül, csak azért, mert úgy érzik, hogy valami jót hozok az életükbe.
Vannak emberek, akik tisztelnek – mert egyenes maradtam, még akkor is, amikor az élet térdre kényszerített.
Vannak emberek, akik megvetnek, akik ítélkeznek felettem anélkül, hogy igazán ismernének.
És vannak, akik gyűlölnek, csak azért, mert van bátorságom önmagam lenni.
De tudod mit? Legyél tökéletes! Tökéletes a képeken, tökéletes a megjelenésedben, tökéletes a hazugságokban és a maszkokban.
A „tökéletességet” másokra hagyom. Én az igazit akarom. Az életet akarom, minden csapásával, a fájó sebekkel és a mosolyokkal, amelyek akkor jelennek meg, amikor a legkevésbé számítasz rájuk.
Tökéletesnek érzem magam a bőrömben. És nem, nem szeretném, ha „a helyembe lépnél, és csak akkor kommentálnál”, ahogy a mondás tartja. Mert tudod, mit?
Lehet, hogy túl nagyok lennének neked a cipőim.
A lépéseim fájhatnának a lábadnak. Lehet, hogy nem tudnád elviselni azt, amin én keresztülmentem, támogatás, segítség és taps nélkül.
Folytattam, amikor minden elveszettnek tűnt. Összeszorítottam a fogamat, amikor mások feladták. Mosolyogtam, amikor összetört a szívem. Szerettem, még akkor is, amikor már nem volt bennem szerelem. És annyiszor megbocsátottam, hogy megtanultam, a megbocsátás nem másokért van – hanem értem.
Szóval igen, megfizettem a hibáimért. És továbbra is meg fogom tenni, ha ez azt jelenti, hogy szabadon járhatok, anélkül, hogy színlelnék.
Nem keresem az elismerést. Nem keresem a tapsot. Nem akarom, hogy mindenki megértse. Csak azt akarom, hogy tükörbe nézve azt mondhassam: „Igen, ember vagyok. Jó és rossz tulajdonságokkal. De EMBER vagyok.”
És ha ezt nehezen érted, ne ítélkezz felettem.
Mert lehet – őszintén, lehet –, hogy a cipőm túl nagy neked.
És nem akarom, hogy megbotlassz… és elesj.
„Nem szégyellem az utamat. Csak akkor szégyellném, ha nem mennék tovább.”
Szerző: Cătă Pop
Eredeti román nyelvű írásait itt olvashatod.
