Vannak olyan emberek, akik annyira szegények, hogy csak pénzük van
ÉLET. Van egy szegénység, amely még az élelem vagy a menedék hiánya is szörnyűbb: a lélek szegénysége. A Biblia Lukács 12:16-21-ben világosan elmondja nekünk egy gazdag emberről, akinek a mezője bőséges termést hozott. Összegyűjtötte, kiszámította és terveket készített. Lebontotta régi pajtáit, és nagyobbakat épített, hogy tárolja vagyonát. Aztán így szólt magában: „Most már sok évre biztosított vagy. Pihenj, egyél, igyál és légy vidám!” De Isten az igazság szavaival válaszolt neki: „Te bolond! Ma éjjel el fogják venni a lelkedet. És amit felhalmoztál, kinek marad meg?”
Ez a példabeszéd nem másokról szól, akik valahol messze élnek. Ez a mi világunk hideg pillanatképe. Hányan élnek körülöttünk azzal a megszállottsággal, hogy felhalmozzanak, dicsekedjenek, megtöltsék pajtjaikat – legyenek azok bankszámlák, tízszobás házak vagy luxusautók? Olyan társadalomban élünk, ahol a sikert összekeverik a pénztárca vastagságával, és az ember értékét négyzetméterben vagy luxusmárkákban mérik.
De a valóság kegyetlen: vannak, akik annyira szegények, hogy csak pénzük van. Szegénységük nem látszik a ruhájukon, de érezhető a tekintetük üres voltában. Látjuk, ahogy minden anyagi dologhoz ragaszkodnak, olyan dolgokkal dicsekednek, amelyek úgyis nem követik őket a sírba. Emberek, akik nem tudnak adni, nem tudnak szeretni, nem tudnak másképp élni, csak az árcédulák szerint.
A gazdag emberről szóló példabeszéd, akinek a mezője bőséges termést hozott, pofon azoknak, akik azt hiszik, hogy halhatatlanok, és hogy pénzzel megvásárolhatják a békét. Az az ember hosszú és biztos jövőt képzelt el magának, de az élete azon az éjszakán elillant. Olyan kincseket gyűjtött, amelyekre semmi szüksége nem volt. Végül minden csak egy buboréknak bizonyult.
És mégis, hányan élnek ma pontosan így? Vakon hajszolják a gazdagságot, és elfelejtik, hogy a lelket nem lehet bankjegyekkel táplálni. Elfelejtik, hogy a szeretet, az együttérzés, a hit, a barátság és a jóság az igazi gazdagság. Elfelejtik, hogy Isten nem a számláinkat, hanem a tetteinket veszi számba.
Ez a cikk nem egy érzelgős prédikáció, és nem is arra buzdít, hogy mondj le a vagyonodról. Nem. Ez egy ébresztő. Ne felejtsd el: a pénzzel szinte mindent meg lehet venni, de időt, egészséget, megbocsátást vagy örök életet nem. Amikor az óra lejár, csak a lelked marad, üresen vagy tele.
Az igazi kérdés az: milyen pajta építesz? Olyat, amelyben csak pénzt és tárgyakat tárolsz, vagy olyat, amelyben értelmet, jó cselekedeteket és hálát gyűjtesz? Mert az éjszaka mindenkire rászáll, és akkor kiderül, hogy valóban gazdag vagy, vagy csak drága ruhákba öltözött szegény.
