Esti mese – A beszélő ceruza (Mucsányi Imréné)
MESE. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Karolina. Karolina boldogságban és szeretetben élt édesanyjával. Elérkezett Karolina születésnapja. Édesapja bordó színű ceruzát küldött neki. A kislány nagyon örült a ceruzának, ezt szerette a legjobban.
– Jaj! A hegyem! Elpattant! – jajdult a ceruza.
Karolina elámult a ceruza hangjától, így szólt:
– Te tudsz beszélni? – kérdezte.
– Igen. Mert én beszélő ceruza vagyok. Nagyon fáj, hogy elpattant a hegyem. De mivel ez máskor is megtörtént velem, elmegyek tőled, nem maradok itt tovább. – mondta elkeseredetten.
– Anya! Anya! – Kiabálta síró, hüppögő hangon.
– Neked mi a bajod? Miért sírsz, hüppögsz? Mi történt?- kérdezte.
– Elszökött tőlem a kedvenc ceruzám.
– Azt tanácsolom neked, menj és keresd meg.
A kislány megfogadta édesanyja tanácsát, elindult megkeresni. Vitt magával enni-innivalót. Ahogy ment, mendegélt, meglátta az árokparton a ceruzát, de nem volt egyedül, ezüst színű ceruza társaságában ült az árokparton. Majd megszólalt:
– De nélküle nem megyek.
Ekkor vette észre a mellette ülő ezüst színű ceruzát.
– Jöhet ő is, számára is van hely az íróasztalon.
A ceruza ennek nagyon megörült, így már hármasban indultak haza. Miután haza értek, Karolina elmesélte anyukájának, hol találta meg a kedvenc ceruzáját, ettől a naptól vigyázott mindkét ceruzára.
