Esti mese – A pórul járt kutyus
MESE. Czirmos nénihez ozsonnára volt hivatalos Macskási kisasszony. Czirmos néni régen hívogatta már a kisasszonyt, hogy látogassa meg őt a nyári lakásában, a szérűskert végén, hol kitünő a levegő s olcsó az élet, mert ozsonna után tuczatszám fogdoshatják össze a nagy forróságtól ellustúlt, ellankadt verebeket.
Macskási kisasszony fogta hát a horgolását, s a mamájának szentűl megfogadta, hogy családi ellenségüket, a Bodri kutyát, kerűlni fogja, elballagott a Czirmos néni villája felé.
Bodri ott hevert az udvaron, az orrára szálló legyeket kapdosta el, de ez nagyon sovány mulatság volt. A mint meglátta Macskási kisasszonyt, tüstént utána somfordált. De a czicza se volt rest, s egy ugrással átvetette magát az udvar kerítésén. Bodri iszonyú méregbe jött, s oly hangosan kezdett ugatni, hogy még a kakasok is kinéztek a fák árnyékából, hogy mi történik az udvaron.
Czirmos néni nagyon megörűlt kis barátnőjének, elbeszélgettek a világ dolgairól, az egérhús drágaságáról, a kutyák rosszaságáról, s aztán beültek a villába, vagyis a béres gazda által kint felejtett nagy sajtárba, s szürcsölni kezdték a jó, illatos kávét, melyről Czirmos néni konyhája híres volt.
Ki tudja, hány csészével fogyasztottak volna el, ha egyre közeledő kutya ugatás meg nem zavarja őket. Macskási kisasszonynak torkán akadt a legjobb falat, s kiejtette kezéből a piros virágos porczelláncsészét. Czirmos néni hamar kinézett.
– A Bodri jön! – kiáltott be vendégének.
– Tehát a nyomomba akadt a haszontalan! – kiáltott a kis czicza, – merre szaladjunk, Czirmos néni?
– Megállj, lányom! Még kérdés, hogy szaladjunk-e? Ez a Bodri sokat ugat, de ha szembe szállnak vele, mindjárt meghátrál.
És Czirmos néni mindjárt csípőre tette a két első lábát. Megmutatja, hogy ő bizony kész szembeszállni a Bodrival.
– Jaj, ne tegyük, nénikém! – rimánkodott a kis czicza. – Ha engem a Bodri meg találna harapni, a mama többet sohse eresztene el hazulról.
– Hja, szentem, ha a te mamád téged ennyire kényeztet, akkor sohse lesz belőled jóravaló macska.
A Bodri e közben megszimatolta, hogy hol vannak az ő ellenségei, s rettentő ugatással közeledett. A két cziczának csak épen annyi ideje volt, hogy a sajtár mögé rejtőzzék.
– Mi lesz velem, mi lesz velem! – siránkozott Macskási kisasszony.
– Csak fogd a sajtárt, – súgta oda Czirmos néni, – s mikor kiáltom: rajta… akkor döntsd el minden erődből.
Czirmos néni ugyanis tudta, hogy Bodri egy fiatal, tapasztalatlan kis kutya, nem is kutya, hanem csacsi, egy kitünő terv támadt a fejében. Olyan kitünő, hogy a három szál bajusza is rángatózott nevettében, ha rágondolt.
A terv fényesen sikerűlt.
Mikor Bodri elvakúltan belerohant a sajtárba, melyben a cziczákat sejtette, Czirmos néni elkiáltotta magát:
– Rajta!
A másik perczben Bodrira borították a sajtárt.
A bolond kutya azt hitte, hogy itt a világ vége. A fején egy hatalmas koppanást érzett, s aztán minden sötét lett körűlötte. Hej, de meg volt ijedve! Úgy vonított, mintha tüzes vassal égették volna.
A két czicza rögtön ráugrott a sajtárra, hogy Bodri a fészkelődésével föl ne borítsa. Akkor aztán körűlnéztek. A pórúljárt kutyusból csak a farkát látták kétségbeesetten kalimpálni. Ez kint szorúlt.
Nosza, Czirmos néni leugrik a sajtárról, s a Bodri farkát egy zsineggel jól erősen hozzá kötözte a sajtár füléhez. Azzal félreálltak az útból, s lesték, hogy mit csinál a boldogtalan.
Bodri hamarosan fölborította kényelmetlen börtönét, s keserves vonítással futásnak eredt.
De mi ez? Valaki fogja a farkát, és szalad utána.
Jaj, jaj, jaj! Ki lehet az, mi lehet az? Talán az ördög fogta be őt és szekerezik utána? Micsoda dübörgés az mögötte, a mely annál erősebb, minél jobban szalad Bodri. Reszketett a félelemtől és kiverte az izzadság. Futott, futott, mintha megbolondúlt volna.
Czirmos néni és Macskási kisasszony pedig egymás nyakába borúltak és úgy nevettek, oly jóizűen kaczagtak, hogy a könnyük is kicsordúlt. Így még kutyát le nem főztek soha. Lesz öröm Macskaországban!
De azért Macskási kisasszony nem mert maga hazamenni. Félt a Bodri bosszújától. Czirmos néninek kellett őt hazáig kisérni.
Pedig hiába félt: azóta Bodri csak a tyúkokat kergette, s a legkisebb cziczával se mert kikötni.
Vigyázz Bodri, mert egyszer majd a tyúkok is lefőznek.
