A józan ész napja – egy egyszerű, de egyre ritkábban előforduló erény
A NAP ESEMÉNYE. Ma, november 4-én ünnepeljük a józan ész napját – egy napot, amikor arra hívnak minket, hogy gondolkodjunk el azon, hogyan orientálódunk az életben, és hogy cselekedeteink még mindig követik-e azokat az egyszerű viselkedési és tiszteletre vonatkozó normákat. Bár triviális fogalomnak tűnik, a józan ész valójában az egyik legértékesebb tulajdonság, amellyel egy ember rendelkezhet, és hiánya a mindennapi élet legapróbb részleteiben is érezhető: abban, ahogyan másokat üdvözlünk, ahogyan viselkedünk a családunkban, a munkahelyünkön vagy akár az utcán.
A józan ész, ahogyan azt klasszikusan leírják és definiálják, az általánosan elfogadott normák összessége, amely az emberi tapasztalatokból és a társadalmi interakciókból született. A jóság, a tisztelet és az egyensúly intuíciója. A wikipedia.org magyarázata szerint a józan ész azt írja le, amit a legtöbb ember „széles körben elfogadottnak” tart – azokat a gesztusokat és magatartásformákat, amelyek megértéséhez nincs szükség írásos szabályokra. Albert Einstein pedig jellegzetes iróniájával azt mondta róla, hogy „a józan ész a 18 éves korig megszerzett előítéletek gyűjteménye”.
De a definíciókon és idézeteken túl a józan ész lényegében egy szellemi örökség. A szülők és nagyszülők adták át azokat az egyszerű és egészséges szabályokat, amelyek a román szellemet formálták: „ne beszélj mások fölött”, „ne felejts el köszönetet mondani”, „üdvözöld az embereket kedvesen”, „ne nevess mások szerencsétlenségén”. Ezek látszólag apró gesztusok, de harmonikusabb világot építenek, egy olyan világot, ahol a tiszteletet nem követelik, hanem megadják.
Alexandru Pleșea pszichológus gyönyörűen magyarázza ennek az erénynek a lényegét: „A mosoly, a hála és a türelem a józan ész tulajdonságai, és ezekkel bármilyen életútra elindulhatunk. Ezek vezetnek át minden akadályon, viharon és csalódáson. Ezek révén megtapasztaljuk az élet békéjét, anélkül, hogy külső viharok zavarnának minket. Így az elme tiszta, éber és figyelmes marad arra, ami előttünk van, nem pedig arra, ami messze van.”
Az igazság az, hogy a józan ész nem akkor tűnik el, amikor valamit elveszítünk, hanem amikor elfelejtjük, hogy elégedettek legyünk. Olyan világban élünk, ahol a vágyak a lehetőségekkel együtt növekednek – nagyobb házat, drágább autót, jobb állást akarunk. De, ahogy Pleșea mondja, „az a jel, amely megmutatja, mennyi józan eszünk van, a szerénység és a belső elégedettség, mind akkor, amikor van valamink, mind akkor, amikor elveszítjük.”
A Józan Ész Napja nem csak egy szimbolikus dátum lehet a naptárban. Emlékeztetnie kell arra, hogy az udvariasság, a szerénység és a tisztelet olyan értékek, amelyek soha nem mennek ki a divatból. Lehet, hogy nem tudjuk egyik napról a másikra megváltoztatni a világot, de megváltoztathatjuk a beszélgetés hangnemét, a stresszes napon tanúsított hozzáállásunkat vagy az idegenek iránti gesztusainkat. A józan ész valójában itt kezdődik – bennünk.
