Esti mese – Az eszes gyermek II. rész (népmese)

ESTI MESE. A nagy embernek nem volt mit tennie, meg kellett vennie a hitvány lovat. Hazavezették, ott azt mondta az apja:
– No, fiam, ha megvétetted velem, akkor vidd be a pajtába, s kössed meg, mert én nem bajlódok vele!
A fiú beviszi a pajtába, s beköti. Egyszer azt mondja neki a lova:
– No, édes gazdám, van-e kedved egy szikrát lovagolni?
– Van.
A jászol végénél, a földbe ásva van egy kantár s egy nyereg, vedd ki onnat azt a kantárt s a nyerget. Mikor fogadott apád legény volt, akkor volt az övé. Mondom, vedd ki azt a kantárt, nyerget, s kantározz fel, nyergelj meg!
Kivette a kantárt s a nyerget, kivezette a lovát az istálló elébe. A ló keresztülbukott a fején, s olyan aranyszőrű paripa lett belőle, hogy különb nem volt nála. Megnyergeli, felkantározza, s fölül reá. Istenesen megjáratta, meglovagoltatta a ló fenn a levegőben.
– Na, édes gazdám, jó volt?
– Nagyon jó.
Másnap megint kérdi a ló:
– Van-e kedved lovagolni?
– Van.
– No, kantározz fel, nyergelj meg!
Kivezeti az istálló elébe, a ló keresztülbukik a fején, olyan ezüstszőrű paripa lett belőle, hogy nem volt különb nála.
– No, mármost arra számíts, hogy elugratok veled az apád házához. Apád nem ismer reád, de anyád igen. De te nehogy megcsókold anyádat, mert ha megcsókolod, akkor baj lesz!
A ló az első lábával vágta a földet, hátulsó lábával rúgta hátra, addig, hogy kiértek a föld alól.
Az apja házánál megfordulnak az udvaron, s megáll a ló. Azt mondja az ember a feleségének:
– Te, idejött a királyúrfi!
Meglátja az anyja, azt mondja az urának.
– Ez nem a királyúrfi, mert ez a mi fiunk, amelyik elveszett!
Az anyja a nyakába szökik, meg akarja csókolni, de a fiú nem engedte semmiképpen, hogy megcsókolja.
A ló megugrott, a fiú elbúcsúzott apjától, anyjától, ment vissza a fogadott apjához. Egyszer azt mondja neki a lova:
– Hallgass csak rám! Elmegyünk mi ketten ebbe s ebbe a városba, a királynak van egy leánya, megkérjük neked feleségnek.
El is mentek, kopogtattak a kapunál. Szól a kapus:
– Mi a baj, ki az?
– Én vagyok – felelte a fiú. – A király őfelségével akarok beszélni.
– No, várjál egy szikrát, bemegyek s jelentem a királynak.
Bement, s jelenti a királynak, hogy egy fiú akar vele beszélni. Azt mondja a kapusnak a király:
– Mondd meg, hogy most nincs időm, jöjjön holnap!
Kimegy a kapus, mondja a fiúnak, hogy a király mit üzent vissza. Mikor mennek egy darabot, azt mondja a lova:
– Hej, édes gazdám, baj van, mert a királynak lett volna ideje. Csak a király nem akar mindenkivel szóba állni. Hanem állj meg, menjünk vissza! Nem kéredzkedünk mi a kapustól sem, senkitől sem, bemegyünk!
Visszafordulnak, s amikor közel érnek a királyi lakáshoz, azt mondja a lova neki:
– Na, mármost szorítsd meg jól a sörényemet, ügyelj, nehogy leessél!
Úgy fölugrott a ló, hogy egyenesen a király tornácán szállott le.

(folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ultimele articole

Articole Similare