Esti mese – A teve meg az egér

MESE. Egyszer egy teve mit gondolt, mit nem magában, faképnél hagyta a gazdáját, s elindult világgá. Kötőfék volt a fejében, s a kötőfék hosszú szára vonszolódott a földön utána. Meglátja ezt egy kis egerecske, s – hopp! – szájacskájával megfogja a kötőfék szárnak a végét, hirtelen elébe iramodik a tevének, s megy előtte, mintha ő vezetné.

– Na lám – cincogott a kis egér -, micsoda egy erős egér vagyok én!

A teve nem szólott semmit, csak mosolygott magában, s szép csendesen mendegélt a hencegő egerecske után. Az meg csak cincogott tovább:

Szép, szép, ó de szép,

én vezetem a tevét!

Így cincogott, hencegett az egerecske, de egyszerre csak torkán akadt a nóta. Az ám, egy nagy folyó partjára értek: nosza, egerecske, vezesd át ezen a tevét!

– Előre, előre! Mit álldogálsz, hős egér? Vezess át a folyón, hisz csak térdig ér! – szólalt meg a teve.

Felelte az egerecske:

Van eszem, hogy nem teszem,

mély ez a víz énnekem!

– No, mindjárt megmutatom, hogy nem mély – mondotta a teve, s azzal bement a folyóba, megállott a közepén.

Látod-e, te kis egér,

a folyó csak térdig ér!

– Az ám, neked, de nekem! – válaszolt a kis egér.

Ami neked térdig ér,

megfúl abban az egér.

Így cincogott, aztán könyörgésre fogta:

Gyere vissza, végy hátadra,

vígy által a túlsó partra!

– Jól van – mondotta a teve -, általviszlek, de előbb fogadd meg, hogy nem hencegsz többet.

Azt cincogta, nyöszörögte a kis egér:

Esküszóval fogadom,

magam többre nem adom,

mint amennyit ér,

egy kicsi egér.

– Úgy legyen – mondotta a teve, s átvitte a folyón az egerecskét.

Lasă un răspuns

Adresa ta de email nu va fi publicată. Câmpurile obligatorii sunt marcate cu *

Ultimele articole

Articole Similare