Az, ahogyan magaddal beszélsz, megváltoztathatja az életedet
ÉLET. Ne beszélj rosszat magadról, még viccből sem. Ne hangosan, ne gondolatban, ne „csak hogy levezesd a gőzt”. A tested és az elméd nem értik az iróniát. Nincs olyan, hogy „viccből mondtam”. Csak az üzenet érkezik meg. És miután az üzenet megérkezett, hatni kezd.
Az emberi agy a ismétlés és a jelentés alapján működik. Amit gyakran hall, az ismerőssé válik, és ami ismerőssé válik, azt végül igaznak tekinti. Amikor gyengének, képtelennek, ostobának vagy „alkalmatlannak” nevezi magát, még ha mosolyog is közben, a belső rendszere nem érzékeli a viccet. Címkét regisztrál. És idővel elkezd ennek megfelelően viselkedni.
A szavaknak energiájuk van. Nem misztikus értelemben, hanem mély biológiai és pszichológiai értelemben. Kémiai reakciókat, érzelmeket, feszültséget vagy biztonságérzetet váltanak ki. A magadról ismételgetett negatív szavak egy kis belső programmá válhatnak, amely befolyásolja a döntéseidet, a bátorságodat, az önbizalmadat, sőt az egészségedet is. Ezért hasonlítják a szavakat a jóslatokhoz. Mert ha elégszer mondod őket, valóra válnak.
Az, ahogy magadról beszélsz, meghatározza a valóságodat. Ha folyamatosan azt mondod magadnak, hogy nem vagy elég jó, elkezdesz kerülni a kihívásokat. Ha azt mondod magadnak, hogy fáradt vagy az élettől, a tested energiátlansággal fog reagálni. Ha azt mondod magadnak, hogy „ez vagy te, és soha nem fogsz megváltozni”, akkor megakadályozod a változás folyamatát.
A változás nem kívülről indul, hanem a belső párbeszédedből. Attól a pillanattól, amikor úgy döntesz, hogy nem támadod többé magad. Attól a pillanattól, amikor helyesen beszélsz magaddal, még akkor is, ha hibázol. Ez nem azt jelenti, hogy hazudsz magadnak vagy figyelmen kívül hagyod a valóságot, hanem azt, hogy úgy fogalmazol, hogy az segít neked, nem pedig tönkretesz. „Hibáztam” nem ugyanaz, mint „kudarcot vallottam”. „Tanulok” nem ugyanaz, mint „haszontalan vagyok”.
Ha megváltoztatod a nyelvedet, megváltoztatod az irányodat. Ha tiszteled a szavaidat, elkezded tisztelni magadat is. És amikor a belső párbeszéded szövetségesed lesz, nem ellenséged, az életed is másképp alakul. Világosabban. Stabilabban. Egészségesebben.
Mert végül is nem a világ beszél hozzád a legtöbbet. Te magad. És az, ahogyan nap mint nap meghatározzad magad, lehet ítélet vagy egy megváltozott élet kezdete.
